Már az első levéltári látogatásom során felkeltette érdeklődésem a Püspöki Palota kapualjának csodaszép Mária-szobra. A kérdésre, hogy mégis kinek az alkotásáról van szó, egyértelműen megadja a választ a talapzat felirata. Németh Kálmán 1903-ban született a felvidéki Podolinban. Művészi hajlamai korán jelentkeztek, majdani kedvenc anyagával, a fával már kisdiák évei alatt megismerkedett nagyapja asztalos műhelyében. Bár a trianoni békeszerződés után a Csonka-Magyarországra kellett költöznie családjával (először Ceglédre, majd Fótra, hol ma emlékháza található), művészetére igen nagy hatással voltak a Szepességben eltöltött évek, és a későbbiekben is remek ihletforrásként szolgáltak számára az emlékeiben őrzött szülőföld templomainak faszobrai, valamint reneszánsz oltárai. 1922-1923-ban az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakának növendéke és ifj. Mátrai Lajos tanítványa volt, 1927 és 1931 között a Magyar Művészeti Főiskolán pedig olyan neves művészek egyengették útját, mint Sidló Ferenc és a fehérvári Bory Jenő.^[1]

A szóban forgó alkotást 1928-ban készítette - a művész fiatalkori ideálját formázta meg Szűz Máriaként, és neki is ajándékozta a szobrot. Sokáig egy szoba sarkát díszítette, ám a második világháború után az állam kisajátította a magánházat, a leválasztott lakásban pedig nem maradt számára hely. Eztán Csupor Zoltán Mihálynak köszönhetően a tordasi Gyümölcsoltó Boldogasszony templomba költözött.^[2] A katolikus pap 1954-ben került a székesfehérvári egyházmegye legkisebb plébániájára, hol aztán egy több ezer darabból álló művelődéstörténeti gyűjteményt hozott létre^[3] - e magánmúzeum kincse volt Németh Kálmán alkotása is. 1995-ben a plébános elhunyt, gyűjteményének nagy része pedig a Gödöllői Városi Múzeumra szállt, ám a Boldogságos Szűz a templomban maradt - de csak az épület renoválásáig.^[2]

Merthogy a tordasi plébániatemplom legutóbbi felújítása során egyes "világi" szakértők megkérdőjelezték, kétségbe vonták Németh Kálmán művének szakrális jellegét mondván az alkotás nem lehet Mária-szobor, mivel figurája nem viseli magán a Szűzanya ismertetőjegyeit, glória sem látható a feje körül, és a kis Jézus is hiányzik a kezéből. A szobornak (melynek véleményem szerint nincs szüksége - mondhatni - felesleges jelképekre, épp ebben rejlik nagyszerűsége) így nem volt maradása, de szerencsére voltak, akik felismerték igazi értékét. Fehérvárra Smohay András révén került néhány évvel ezelőtt: az Egyházmegyei Múzeum igazgatója első látásra "beleszeretett" a szépséges műalkotásba, és először úgy volt, hogy a múzeumban helyezik el. Csakhogy nem csak neki, hanem Spányi Antal megyéspüspöknek is igencsak megtetszett, ezért aztán inkább a Püspöki Palotában állították fel.^[2]

---