Ebbe az iskolába három évvel ezelőtt jutottam el. Ha iskolát látok, felébred a gyanú, odabenn találhatok valamit. Az viszont nagyon ritka, hogy csak úgy befordulok az ajtón és fotózom, amit látok. Itt a portán nem volt senki, hogy úgy mondjam nyitott kapukra találtam, beljebb sem volt "komolyabb" ember, akitől engedélyt tudtam volna kérni. Cserébe, mint aki tudja, rosszban sántikál a fényképeket szörnyen elkapkodtam, kevés is készült, de időm nagy része a szignók keresésével telt – sikertelenül.
A folyosón meglehetős sok emlék sorakozik, mutatva, nem hétköznapi iskola az Eötvös József Gimnázium, itt tanított többek között valamikor Antall József, a néhai miniszterelnök is.
Szignót tehát nem találtam, de minden, az alkotót célzó keresés elbukott. Most, hogy úgy döntöttem, mégis útjára bocsátom a műlapot, újra "felfedeztem" az alapigazságot. A Köztérkép adatbázisa az irányadó. A jobb alsó sarokban felbukkanó, a nevet tartalmazó ("Cím alapján hasonló") műlap reliefje azonos az általam tartogatottéval. Csak éppen Fekete István megtalálta a szignót.
Igazolásul szolgál még így utólag a Wehner katalógus is, ahol mindkét emléktábla szerepel a 2001-es évben.
A kapcsolt lapról ellesett forrás szerint a táblát "Jobbágy Károly, a könyvtáros tanár (1921-1998)" 80. születésnapja emlékére állítottak ^[1], állíttatta az Eötvös József alapítvány.
"Jobbágy Károly kétszeres József Attila díjas költő, 27 évig tanár, ebből 17 éven át könyvtáros is volt. Tanári, könyvtárosi és költői tevékenysége szétválaszthatatlan, hiszen mind egy ember arca, lelke, alkotása volt, a különböző tevékenységei egymással kölcsönhatásban formálták, alakították személyiségét..." ^[1]
Életrajza, munkássága ugyanott olvasható. Itt megtudható, életének fordulataira, költői aktivitására nagy hatással voltak az 1956-os forradalom eseményei.
Megjelent önálló kötetei: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jobb%C3%A1gy_K%C3%A1roly_(k%C3%B6lt%C5%91)#%C3%96n%C3%A1ll%C3%B3_k%C3%B6tetei
"Költői tevékenysége nem adott számára megkönnyebbülést, feloldozást. A két József Attila díj ellenére soha nem volt a hatalom kegyeltje, költészetében nyomon követhető a mellőzöttség, „meg nem értés” hangja. A hazánkban régi hagyományokkal rendelkező urbánus-népies ellentét megbántott hallgatásra késztette a költőt, a másik oldal mindig hangosabb volt. Vágyott az elismerésre, de ez elmaradt, évekig csak az íróasztalfióknak írt. A hivatalos kritika szerint túl egyszerűek, túl hétköznapiak, túl közérthetőek a versei. .." ^[1]

---