A modenai székesegyház az itáliai románkori építészet és szobrászat kiemelkedő alkotása. Szobrászati díszítése jelentős a VII. Gergely pápa reformjai, az első keresztes hadjárat, a védőszentek és az Artúr király-legendakör ábrázolásai szempontjából egyaránt. Az 1980-as és 1990-es években alapos tisztításnak vetették alá a faragványokat.
Az 1106-ban felszentelt székesegyház főkapujának szobrászati díszítése két fő elemből áll: 1. az ajtófélfa külső felületén egy-egy Atlasz alak által tartott növényi indában különböző (valós és legendás) lények jelennek meg, 2. az ajtófélfa belső oldalán ószövetségi próféták láthatók félköríves árkádíves keretben.
1. A szőlőindák között ábrázolt képzelt lények (pl. sárkányok) és egy griffen lovagló emberalak azt szimbolizálják, hogy a hívő a kapunk belépve az "Úr szőlőjébe", vagyis megváltásba jut.
2. A belső oldalon ószövetségi próféták alakjai láthatók, akik előre látták Krisztus eljövetelét és az egyház alapjainak szimbólumai. Mindkét oldalon arcukat kifelé fordítják. A próféták attribútumukkal jelennek meg Habakkuk egy nyitott, széles szájú edényt, Mózes a törvénytáblát tartja, mások könyvet vagy tekercset fognak. Kivétel Malachiás, aki saját szakállát fogja / húzza. Az alakok stílusa hasonló: nagy fejük és lábuk van, tömbszerű testük kitölti az építészeti keretelést. Ezek a stílusjegyek bizonyítják, hogy a szobrász Wiligelmo volt, ugyanaz, aki a dóm homlokzatának négy Genezis-domborművét faragta.

---