Az újpesti Szent László téri (korábban Papp József tér) sgraffitok története 1958-re nyúlik vissza. Az akkor épült lakóépület végfalaira Pintér Béla tervező egységes képzőművészeti megoldásokat javasolt. A rendelkezésre álló hét falfelület is nagyjából egyforma méretű volt. Az épületeket "sgraffito kísérleti telepnek" is nevezték, különböző méretű és stílusú sgraffitok készültek. ^[1]

Az első műlap e témában jó 10 évvel ezelőtt született, majd szépen lassan egyre több információ állt rendelkezésre és alkotónként szétbontásra kerültek a sgraffitok. De még mindig nem teljes a kép, kettő alkotásról nem áll rendelkezésre dokumentáció. Z. Gács György festőművész ^{[2] [3]} alkotásáról egyetlen kép áll rendelkezésre, melyet Tünde (Kotricz) töltött hozzá a közös műlaphoz. Nem hagyott nyugodni a dolog és nyáron körbenéztem a téren. Feltűnt, hogy a Szent László tér 13. számú lakótömb egyik oldali sincs szigetelve, ennek ellenére nincsen rajtuk alkotás. Lehet, hogy ennek két oldalán volt Z. Gács György és Rákosy Zoltán egy-egy sgraffitoja? Belevágtam...

Először az Újpesti Kulturális Központ Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény munkatársával, Krizsán Sándor gyűjteménykezelővel vettem fel a kapcsolatot, aki megerősítette gyanúmat, valóban az említett épülettömb északnyugati - Nagysándor József utca felöli - falán volt az alkotás. A régi archív képek egyikén a bal alsó sarokban látható egy lépcső. Google utcaképen ez ma is látható, ez a lépcsőház bejáratához vezet.

Ezt követően felvettem a kapcsolatot az épülettömb közös képviselőjével, aki sajnos nem tudott információval szolgálni az alkotásokat illetően. Ígéretet kaptam tőle, hogy felhívást tesz közzé a lépcsőházban, bízva abban, hogy esetleg régebb óta ott lakók emlékeznek ezekre, esetleg fényképpel is rendelkeznek. Kíváncsian várom az eredményt.

Z. Gács György alkotása fiatalok csoportját ábrázolja, az ifjúság életének jeleneteit ábrázolja. Hárman közülük sárkányröptetéssel vannak elfoglalva, hárman zenélnek - melyből ketten fuvoláznak, a kép szélén lévő női alak pedig húros hangszeren játszik. A faágon ülő női alak egy galambot tart a kezében, mely a békét szimbolizálja. A leírás szerint egy sugárzó napkorong is az alkotás részét képezte, feltételezem, hogy ez az alkotás bal felső részében lehetett, sajnos az archív képen ez nem látszik. ^[1]

Hogy mikor tűnt el a sgraffito? Erre meglehetősen nehéz választ adni. Jelen esetben biztos nem beszélhetünk külső szigetelésről, az épülettömb mindkét oldala valamikor le lett vakolva. Amint visszajelzéseket kapok vagy tudomásomra jut bármi információ, bővíteni fogom a leírást.

---