Csík vármegyében a XIX-ik század végének és a XX.-ik század első évtizedeinek egyik meghatározó személyisége Tivai Nagy Imre (1849-1931) volt. A gazdasági szakíró, közíró, szerkesztő nevét vette fel 2001 májusában a csíkszentmártoni korábbi Mezőgazdasági Középiskola, és avatták fel a tanintézmény homlokzatán ezt a domborműves emléktáblát. "(Tivai) Nagy Imre a betlenfalvi Nagy-ok székely ősnemes családjából származik. A neve előtti T. betű hajdani írói álnevéből ragadt. Nagyapja a múlt (XIX.) század 20-as éveiben az udvarhelyszéki Bethlenfalváról, a család ősi fészkéből, házasság útján jött át Csíkszentkirályra. Apja is ott volt földbirtokos, s míg az 1848-49. szabadságharc végnapjaiban táborban volt, Imre fia 1849 május 16-án született a nagyanyai háznál Csíksomlyón." - írja saját rövid életrajzában. Elemi iskoláit Csíkszentkirályon végezte, a középiskolát a csíksomlyói és a székelyudvarhelyi főgimnáziumokban. A családi örökségben fennmaradt kéziratok tanúsága szerint már gimnazistaként szerette a színházat, gyűjtötte a helyi népszokásokat, a tájnyelv sajátos szókincsét. E témakörökben a korszak számos lapjában közölte írásait. 1868-tól a kolozsvári Jogakadémián tanult, ebben az időszakban is tevékenyen részt vett a művelődési életben, gyűjtései mellett elbeszéléseket, humoros karcolatokat közölt, gyakran álnéven, a Magyar Néplap, a Hazánk s a Külföld, a Pesti Hírlap, a Magyar Polgár, a Hon, az Erdély, a Pesti Napló és más korabeli kiadványok hasábjain. Az 1870-es években hazatérve a csíkszeredai polgárosuló élet meghatározó értelmiségi személyisége lett. Helyi lapok szerkesztője volt, a művelődési élet fellendítője a csíki medencében. Négy évtizedes fáradhatatlan munkásságáért 1913-ban Budapesten királyi tanácsosi címet kapott. Alapítója és elnöke volt a Csíkszeredai Takarékpénztárnak, ügyvívő elnöke az Olt völgyi víztársulatnak, jegyzője, majd elnöke az Úri Kaszinónak, tagja a vármegyei Törvényhatósági és Közigazgatási Bizottságnak és azok majdnem minden albizottságának.
"Tivai Nagy Imre alkotó ember volt, akinek, akinek élete végéig lelki szükséglete maradt az értelmes cselekvés, a közösséget szolgáló alkotói munka. Ezért kutatta a székelység nyelvét, szokásait, életének külömböző oldalait, ezért kereste a megoldást a gazdasági bajaira, ezért volt fontos számára az iskola, sajtó, múzeum, tejszövetkezet(...)" - írta róla Nagy Benedek.

---