Dr. Julius Kugy
Görzben (ma Gorizia) született 1858-ban, ekkor az még a Habsburg-birodalomhoz tartozott, és Triesztben halt meg 1944-ben.
Sokoldalú ember volt.
Jogi diplomát szerzett, vállalatot vezetett, érdekelte az irodalom, a zene és a botanika.
Kitűnő hegymászó volt, természetszerető, hegyi utazásait könyvekben is megörökítette.
A Júlia-Alpok szerelmese volt. Helybeli hegyi vezetők segítségével sok, addig meghódítatlan hegycsúcsra jutott el. Több, mint 50 új hegyi utat fedezett fel.

Amikor 1915-ben Olaszország hadat üzent, majd háborút kezdett az Osztrák-Magyar Monarchiával önkéntesnek jelentkezett a közös (K.u.K.) hadseregbe. Fegyvert nem fogott, de addig szerzett hegymászói tapasztalatait, helyismeretét kamatoztatva tanácsadó lett a magashegyi harcok eredményességét előmozdítva. Több hegyi út kiépítésének tervéhez adott segítő javaslatokat. Az arra túrázók ma is hadiutak sokaságával találkozhatnak az Isonzó-front vonalán és a hegyekben, ezek közül több is Kugy nevét viseli.

„Az Isonzói csatákban kitüntette magát hegymászói tudásával és tapasztalatával, amiért végül az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege hadnagyává léptették elő. A Caporettói áttörés után leszerelték.”^[1]
A háborút követően a tanításnak és az írásnak szentelte magát.

„A háború még mindig dühöng. De végül minden völgyet megáld majd a béke, a hegyek felett kegyelmesen a régi, Isten adta nyugalom fog uralkodni. Akkor felkeressük majd a sírokat és köszönetet mondunk hősi halottainknak.” ^[2]

---