Vác.
Város ahová nem csak érdemes, de egy évben többször is fel kell utazni.
Vác.
Madách Imre Művelődési Központ ahová mindig érdemes betérni.
Nyitva volt, takarítottak, s még a járdáról, a nyitott ajtó mögött, megláttam Madách szép portrédomborművét.
Köszönésemre válasz nem érkezett, beosontam és közelről megláttam Nagy János szignóját.
Nem szerepel a Köztérképen.
Másnap irány Vác. Félórányi vonat, kevéske séta. Engedély kérés, kedves, eredményes fogadtatás, fotózás.
Itthon várni a limitált feltöltés szabad lehetőségére.

Váci diákként majd naponta láttam Madách váci diákéveire hivatkozó emléktábláját. Néhány évtizedes, de nem tartalmaz "művészi" elemeket így a Köztérképen még nem elégé "kívánatos".

A Madách Irodalmi Társaság éves szimpóziumai során történt 1999-ben:
"A január 21-i Madách-napon a pályázat eredményének kihirdetése mellett felavatják a Nagy János szobrász által készített Madách-emléktáblát, és - a tervek szerint - a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház előadja Az ember tragédiáját.
Magyar Nemzet, 62. évfolyam, 1999-01-16 / 13. szám"

Szuggesztív férfi fej, magas homlokkal, megbékélt tekintettel, ápolt szakállal, harcsabajusszal.
A csesztvei ősöreg krimi hársfa alatt. Talán.

Az emléktáblán egy kétsoros olvasható:
"Halálűző ragyogásban.
Csupaszon a kékülő ég alatt."
npm.

---