„Fényes Elek szerint „Füles, (Nikics), elmagyarosodott horvát falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz délre 2 1/4 mfd., 1200 kath. lak., paroch. egyházzal. Van itt egy szép kastély és angolkert. (...)
Birja gr. Zichy Henrik; ezelőtt b. Meskó családé volt.”
1910-ben 1899, többségben horvát lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett.” ^[1]

A Zichy-Meskó kastély egykori kapubejárója mellett találjuk Szent Flórián festett szobrát egy fülkében. A lábazaton kissé elmosódott családi címer látható.
A birtok és a kastély magántulajdonban van, de egyeztetés alapján látogatható. Felújítása folyamatban van.

Szent Flórián (IV. század eleje) felső-ausztriai születésű, magasrangú katonatiszti családból származott, Ő maga is katonaként szolgálta a császárt.
„Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Mielőtt még beért volna a városba, önként föltárta keresztény voltát. Elfogták és Aquilinus bíró elé vitték, aki megbotoztatta, és arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt.
Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent.
A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. Katonaruhában, égő házzal ábrázolják, melyre dézsából vizet önt. Erre az ábrázolásmódra legendája két magyarázatot is kínál. Az egyik szerint Flórián még gyermek volt, amikor imádságára csodálatos módon kialudtak egy égő ház lángjai. A másik magyarázat szerint egyszer egy szénégető nagy máglyát rakott, melyet annak rendje-módja szerint portakaróval fedett be. Amikor a farakás belseje már izzott, egy nagy szélvihar megbontotta a portakarót, és az egész lángba borult. A szénégető próbálta újra befödni a máglyát, de eközben ő maga is a lángok közé esett. Nagy veszedelmében így fohászkodott: ,,Szent Flórián, aki vízben lettél vértanú, küldj vizet segítségemre, és mentsd meg az életemet!'” Azonnal víz öntötte el a máglyát, és a szénégető megmenekült. (…)” ^[2]

A szobor közelében háromnyelvű emléktábla őrzi a település szülöttjének, Vitéz Somogyváry Gyula (írói nevén Gyula diák) emlékét.

---