A festői Modrejce ma Tolmin közigazgatási területéhez tartozik.
A szomszédos település, amellyel gyakorlatilag egybeépült ma Most na Soči, az I. világháború idején Santa Lucia.
A temető bejáratának kapuján is így olvashatjuk.
Nem könnyű megtalálni a temetőt, amely az Isonzó partján fekszik.
Az osztrák-magyar (K.u.K.) császári és királyi hadsereg nyelve német volt. Bár a temetőben sokkal több a történelmi Magyarország területéről származó katona ^[1], emléküket német felirat hirdeti.
„Ruhestätte der Helden von St. Luzia”, azaz a Santa Lucia-i hősök nyugvóhelye.

Különböző források más-más adatokat tartalmaznak az itt nyugvó katonák számát illetően.
"A Béke-ösvénye az Alpoktól az Adriáig, az Isonzó-front 1915–1917." - magyar nyelven is kiadott könyvben 1600 fő szerepel, máshol 3000, megint másutt 6000 katonáról olvashatunk.
Az itt eltemetett katonák többsége a tolmini hídfőért vívott csatákban estek el.
Elbeszélés szerint a közeli Mengore-n (a közelben lévő hegy, melyért ádáz csaták dúltak) lévő temető katonái is itt leltek végső nyugalomra. De a hídfőhöz tartozott még: a Bucenica és a Cveta magaslat is. ^[2]

A temetőt kőkerítés veszi körül, kapuja klasszicizáló stílusú.
Benne mészkőből épített gúla, melyet gránit kereszt fed le, a Karl Friedrich Schinkel építész tervezte vaskereszt mintájára. A gúlán, fekete márványtáblákon feliratok az itt nyugvókról. Bár a temető mellett magyar nyelvű tábla is hirdeti a történetét, a központi emlékművön magyar felirat nem olvasható.
Az eredeti sírkövek nagy részét újakra cserélték, de a névtáblákat már nem… .
Van azonban olyan sír is a temetőben, ahol a család, a hozzátartozók gondoskodtak sírkőről. Ilyen a 86. gyalogezredben hadnagyi rangban harcolt Hollósi Károlyé, aki 1915. október 17-én vesztette életét „Szélónál a királyáért és hazájáért.”

---