A szárhegyi alkotótábor egyik első monumentális szabadtéri alkotása a Ioan Deac Bistrița (1940-), besztercei származású művész Mobilis konstrukció c. műve. A szobrász Szobotka András és Boris Caragea tanítványaként diplomázott Bukarestben 1964-ben, az 1960-as, 1970-es évek modernista nemzedékének kiemelkedő szobrászművésze. Az egyik alkotói elve az volt, hogy egy plasztika volumene nem csak elfoglalja a teret, hanem tartalmazza is azt. Ezért fordult kisérletező szándékkal az organikus, a metamorf, a mobilis fele. E szárhegyi szobrán is egy forgatható 'koronás fát' hozott létre, ahol nyilvánvaló az archaikus technikával való rokonvonás, ugyanakkor a tömegek kiegyensúlyozásának technikai kérdéseivel is kisérletezett itt a művész.
Ennek a máig is többnyire épen meglévő műalkotásának a felső része mozgatható (egy méretes csapágyszerkezet által), így a szemlélő maga alakíthatja át egy ilyen térplasztika strukturáját, térbeli megnyilvánulását, vizuális sugallatait a mozgatás, forgatás által.

---