A Pécsi Tervező Vállalat egyik régi kiadványában ^[1] akadt meg a szemem ezen a sgraffiton. Az alkotó neve ebben a katalógusban nem szerepelt, de egy kis utánajárással rá is bukkantam Bizse János ^{[2] [3]} nevére. A tabi kultúrházat Tillai Ernő (építész és fotóművész) tervezte, feltételezem, hogy a vállalat pécsi kötődése alapján kaphatta a pécsi festőművész a felkérést a murália elkészítésére.

Pár hónappal ezelőtt arra vitt az utam és megpróbáltam feltérképezni az alkotást. Telefonban már említették nekem, hogy el van takarva, de azon én is meglepődtem, ami fogadott. A sgraffito az épület földszintjének hátsó részén található a színházterem bejárati ajtajai fölött. Jelenleg egy függönnyel el van takarva. A textília rögzítése egy falécre történt, mely az alkotás tetején van a falhoz - reméljük nem a sgraffiton keresztül - rögzítve. A számomra barbár módszer a technikai eszközök felszerelése volt. Mind a hangfalak, mind a televízió tartószerkezeteinek dübeles és csavaros rögzítése a murálián keresztül történt.

A 9 m2-es ^[4] alkotás halászokat ábrázol, ketten hálót feszítenek ki - talán épp szárítják- , míg harmadik társuk mintha ellenőrizné, hogy nincs-e elszakadva. Fotózása sajnos nem volt egyszerű, seprűnyéllel próbáltam / próbáltuk a függönyt felemelni a sgraffito előtt, teljes leszedése és eltávolítása lehetetlen feladat lett volna, a textília a fentebb említett falécre kapcsokkal sűrűn rögzítve van. A hangfalaknál és a televíziónál a függönyt nem is nagyon lehetett sajnos felemelni. Avatási évszámot sehol sem találtam, feltételezésem alapján 60-as évek eleje, közepe a sgraffito készítési dátuma.

Talán egyszer eljön az az idő, amikor a régire nem úgy gondolnak, hogy mindenképpen el kell tüntetni, el kell falazni, le kell verni vagy akár el kell takarni. Talán egyszer valaki ráébred arra, hogy ezek az alkotások felbecsülhetetlen kincsek, legyünk rá büszkék, hogy az adott intézményt díszítik. Azt ne feledjük, hogy a mai modern is régi lesz egyszer, akkor azzal is így fogunk majd bánni?

---