Ez a hölgyszobor egy példás megállapodás eredményeként született meg. Kicsit távolabbról indulva: volt egyszer egy Mezőgazdasági Gépgyártó- és Szolgáltató Vállalat, röviden MEZŐGÉP, lánykori nevén Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. (A névváltozás 1971. január elsejével lépett életbe.) Az első gépjavító állomást a megyében 1948 szeptemberében adták át, Nagykállóban. Ezt sorra követte a többi, így a nyíregyházi is, amely 1951-ben, az ország huszonegy gépjavító vállalata közül első helyen állt, és ezért az országos központtól dicsérő levelet kaptak az üzem dolgozói. A MEZŐGÉP neve szerte az országban ismert volt. A megyei gépjavítók 1969 tavaszán üzemi lapot is indítottak Szabolcs-Szatmári Gépjavító címmel, amely 20 évvel később, már Nyíregyházi Mezőgép néven jelent meg utoljára. Ez utóbbit azért tartottam fontosnak leírni, mert sok információt innen nyertem a témához.
A Nyíregyházi Mezőgép 1981-ben szocialista szerződést kötött Szigeti Magdával és férjével, Bottos Gerővel. Akkor mindketten fiatal képzőművészek voltak, Budapesten éltek. Szigeti Magda 1979-ben egyik résztvevője volt a nemzetközi éremművészeti alkotótelepnek Sóstón. A Mezőgép ösztöndíjat biztosított számukra, a művészek pedig vállalták, hogy „a vállalat életét, tevékenységét tükröző alkotásokkal, továbbá kiállítások és előadások tartásával hozzájárulnak a vállalati dolgozók ízlésvilágának formálásához, a környezet esztétikai értékeinek gyarapításához”, ahogyan azt Nagy Sándor, a vállalat vezérigazgatója megfogalmazta ^[1]
A művész házaspár már 1980-ban kiállítással mutatkozott be a vállalat sóstói üdülőjében, amelyet sorra követett a többi, s nemcsak Nyíregyházán, hanem a vidéki gyáregységekben is. „A művészeti alkotások kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy azok szocialista értéket képviseljenek és az ízlésfejlesztést szolgálják” – ezt a kitűzött célt nem tudom, hogy mennyire sikerült elérni, de az biztos, hogy a kapcsolat 1986-ban ért a tetőfokára, amikor a vállalat Sóstói üdülője előtt leleplezték Szigeti Magda „Fekvő nő” című alkotását, majd később az udvaron Bottos Gerő díszkútját. A Művészeti Lektorátus is véleményezte a művet, amelynek hivatalos neve: „Fekvő nő”, de több helyen „Nyugalom” névvel illették, így ma mindkét elnevezése él a szobornak.
E nagy múltú vállalat végnapjai 1993 tavaszán következtek el, amikor megkezdődött a két évig tartó felszámolása. Közben árverésre hirdették meg a sóstói üdülőjét is, amelyet egy magáncég vásárolt meg. Továbbra is a vendéglátás céljait szolgálja az átalakított épület, amely korábban a vasas dolgozók kikapcsolódását biztosította, ma Írisz Hotel néven fogadja a vendégeket.
Amikor az első fotókat készítettem az alkotásról, 2007 szeptemberében, akkor a vállalat egykori üdülője, amelyet egyébként 1975-ben adtak át rendeltetésének, még a jobb sorsára várt, a szobrot is sűrű növényzet között találtam meg, ahogyan ez a képeken is látható. A friss képek a napokban készültek, szép környezetben található a szobor. S ki gondol már arra, amit az átadása után fogalmaztak meg az üzemi lapban: „A nemes anyag vakító fehérséggel dicséri egy törékeny asszony alkotóerejét, elszántságát, gigászi harcát az anyaggal. A vállalatunkkal való alkotó kapcsolat szép bizonyítéka e szobor” ^[2].

---