Szolnok város címermotívumait ábrázoló épületdíszt láthatunk a szolnoki Táncsics Mihály utcában egy lakóépületen. A magasföldszintes, háromemeletes, erősen tagolt homlokzatú épület középtengelyében, a díszes kapu feletti félkörű ablakot díszítő barokk levelek fogják közre a felette, a zárókövön elhelyezett épületdíszt, mely a ház legjelentősebb díszítő eleme.

A díszítőelem Szolnok város címerét ábrázolja, fő motívuma a kék mező zöld udvarán álló, kiterjesztett szárnyú, nyakát visszahajtó, csőrével kebelét felszaggató és vércseppjeivel három felfelé tekintő fiókáját tápláló pelikán. A felső ívre került leveles, gyöngyökkel ékesített koronába felülről lefelé, függőlegesen, markolatvédőjével jobbra, hegyével ballra mutató, a címer pajzsmezőrészébe benyúló szablyát döftek. A keret hullámtarajra emlékeztető motívuma a Tisza és Zagyva folyót demonstrálják.

Az épület, a városi bérház épülete néven, 1926-ban, az 1950. óta Táncsics Mihály, építésekor Apponyi Albert utcában épült meg, Az 1919. évi harcokban súlyos károkat szenvedett város korszerű városrendezési feladatokba kezdett 1920-ban. A városi képviselőtestület felkérésére, Zombory Lajos építész-festőművész rendezési terve alapján megindult a Tisza Szálló és Gyógyfürdő, a Tisza-park, és a Táncsics Mihály utcai háromemeletes bérház építése, melyhez szükséges összeget Speyer & Co. New York-i banktól felvett kölcsönből teremtették elő. Rerrich Béla budapesti műépítész — a Tisza-park tervezője — készítette el a városi bérház terveit. Az építési munkákat szolnoki vállalkozókkal végeztették, és kikötötték azt is, hogy a nagy munkanélküliségre tekintettel még segédmunkásként is helybélieket alkalmazzanak. A kivitelezésre a megbízást a városi képviselőtestület Sípos István, Gyura Kálmán, Pápay Antal, Altman és Halász társult szolnoki építészmesterekre bízta nyilvános pályázaton.

A címert ábrázoló épületdísz, Szolnok város ma is használatos címerével egyező díszítőelemeinek mindegyike heraldikai jelentést hordoz, melyek a következők.
A kék mező a tág horizontú határt, a vizekben gazdag tájat, a zöld udvar a kitűnő földrajzi helyzetet, a jellegzetes alföldi éghajlatot, a jó talajminőséget jelképezi.
A lehajtott csőrével begyéből fiókáit etető pelikánról, már az ókorban hitték, hogy keblét feltépve, saját vérével táplálja kicsinyeit. A keresztény szimbolikában a megváltás, az emberiségért önmagát feláldozás jelképévé vált. A pelikán címermotívum Szolnok esetében az Isten éltető kegyelmét sugallja, amellyel a török idők után „feltámasztotta” a várost. A három fióka az egykori vallásfelekezeteket jelentheti, de értelmezik a város három fő megélhetési területét, három fő közlekedési ágát, három fő iskolai, vagy kulturális ágát megjelenítő szimbolikának is.
A korona jelzi, hogy Szolnok területét a honfoglaláskor a Megyer törzs szállta meg, és megyésispáni székhely, királyi birtok volt már a 11. század első felében. Az „ősiség nemesít” szellemében, a korona utal a mai autonómiára, önkormányzatiságra, lokálpatriotizmusra.
A szablya emlékeztet a vidék stratégiai fontossága okán történt harcokra, a város 1552. évi török elfoglalására. A török uralom alól 1685-ben felszabadított Szolnok város címerének eredete 1761-ig vezethető vissza, mely időből eredeztethető pecsétjén már találkoztak a mai címerhez nagyvonalakban hasonlító rajzolattal. Ma már hordozza szimbolikájában Damjanich tábornok 1849. évi diadalmas győzelmének, az 1919-ben a megszálló román katonai offenzíva 77 napig tartó feltartóztatásának, város első világháborús 305 hősi halottjának és a második világháború közel negyedszázezer áldozatának emlékét is.

Az épület történetéhez tartozik, hogy a szuterénhelyiségekben tréningezett Glykais Gyula kardvívó olimpikon társaival. 1934-ben azonban azokban a helyiségekben Szolnok város közkönyvtára és múzeumi gyűjtőhelye kezdte el működését dr. Balogh Béla gimnáziumi tanár, egyetemi magántanár szakszerű irányításával.

Szolnok város ezt az épületet nevezetes épületei között tartja számon.

---