A XVIII-ik század eleji erdélyi rekatolizációban fontos szerepet játszó jezsuiták Nagyszeben főterén 1726-1733 között építették fel tágas templomukat, a Szentháromság titulusával. A templom mellett pedig rangos iskolát müködtettek. Az egyházi épület az erdélyi barokk templomépítészet és térkiképzés egyik fontos képviselője. A szerzetesrend megbízásából számos nagyszebeni tehetősebb katolikus család támogatta a templom festését, berendezését, akik megoszlottak nemzetiségileg: szászok, magyarok, olaszok (napjainkban is három nyelven miséznek itt: románul, magyarul és németül). Így a templom hajójából nyíló mellékkápolnák széles-magas, valamint a szentélyrész alacsonyabb ablaknyílásai vitróinak elkészítését is gazdagabb családok támogatták az egyházi hozzájárulás mellett. A változatosan élénk szinű vitrókat Ligeti Sándor (1859-1930) budapesti iparművésztől rendelték meg, ott is készültek el 1901-ben. Az eklektikus stilusjegyeket viselő 'üvegképek' olyan, patrónusnak választott szenteket ábrázolnak mint: Szent László, Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent György, Szent Antal vagy Keresztelő Szent János stb.
A Szent Lászlót ábrázoló vitróval történt meg az a sajnálatos dolog az 1980-as években, hogy a király fején látható magyar koronát, valamint az árpádsávos pajzsát eltakarták egy sötét felülettel (erről van az utolsó fotó), és ez így volt látható 2016-ig, amikor teljes, eredeti pompájában állították helyre.

---