Egy kis műelemzés Fábián László szakíró tollából:

"Lüktetés a címe a hét méter magas krómacél csőkötegnek, és ebben az esetben a címadás nemcsak módfölött korrekt,
de árulkodó is. A fölső szakaszában szinte rácsszerkezetté kinyíló, majd ismét összefogásra kerülő függőleges csőköteg virtuális mozgása akár ér- akár szívlüktetésnek asszociálható, a precíz címadás pedig kifejezetten ösztökél is ebbe az irányba. Ha korábban már pedzegettük a jelképiség, a plasztikai gondolat asszociatív tágításának lehetőségét, akkor most látnunk kell: ez a folyamat tovább épül Józsa gazdagodó életművében, mindinkább hagyatkozik az értelmezés konkrétabbá tételére, jóllehet,
ugyanakkor nincs szó a látvány közvetlen visszautalásáról a natúrába. Mintha inkább valami szolid funkcionalizmus jelentkeznék, amely a jelet (hiszen a mű egy idő óta félreismerhetetlenül jelként fungál) kissé kibillentené önmagáért való létéből, hogy a tér közvetlen kontextusában értelmeződjék.
Még a Lüktetés kétfelé nyílásánál keletkezett „kosarak" is akárha ezt a jelbeliséget igyekeznének gazdagabb jelentéskörbe emelni. Ennél a munkánál Józsa a fényt is másként kezeli, mint korábbi műveinél; itt a polírozás a csöveken befordul, miáltal a fény inkább bekebelezésre, semmint visszaverésre kerül.A Lüktetésnek mindenek előtt az emblematikussága tehát a legszembeötlőbb; úgyszólván kínálja magát, hogy az intézmény arculattervének a vezérmotívuma legyen."

---