Ambivalens érzést okozott volna, ha előre tudom, hogy azonos időben két emlékművet avatnak az ország két igencsak távoli pontján. Igaz, nem volt kérdéses, a budapesti, homokdombi emlékmű könnyebben elérhető, sőt a Budapest-Kaposvár távolság erősen megfontolandó. Mindehhez képest az utóbbi avatásáról csak akkor értesültem, miután azzal a lappal már elkészültem.
Alapvető eltérés van a két emlék felfogása között. R. Törley Mária a reformáció egy bizonyos "egyetemleges" megfogalmazását álmodta meg, kiegészítve a magyar képviselővel, Bocskai Istvánnal, a magyarországi reformáció vezető egyéniségével.

A címből is érhetően ez az emlékmű egy lokális megközelítésben a somogyi reformátorok négy meghatározó alakját vonultatja fel.
"Négy, a magyar reformációhoz kötődő jelentős személy élt, dolgozott és imádkozott Somogyban az 1500-as években: Sztárai Mihály Dél-Somogyban, Szegedi Kis István Kálmáncsán és rabként a kaposi vár börtönében, Kálmáncsehi Sánta Márton, a Somogyból elszármazott debreceni református püspök és Méliusz Juhász Péter hirdette Luther Márton tanait."

Az emlékmű avatására nagyszabású ünnepség-sorozat keretében került sor. Előzőleg a közeli református templomban ünnepi Istentiszteleten emlékeztek a reformáció 500. évfordulójára. Kapcsolódóan itt is elhangzott, az ünnepi évforduló "alkalom arra, hogy még jobban összehozza a híveket, a közösségeket és újakat teremtsen". Ugyanakkor itt is szó esett arról, a különböző felekezeteknek közeledni kell egymáshoz, erősíteni egymást.

Az emlékmű felépítése meggyőző, de egyben meglepő. A négy reformátor egy közös pulpitusnál áll. Ugyanakkor a közös "szószék" lényegében a négy reformátor mellszobrának talpazata, megformált alakjuk csak derékig látszik. Mindegyikük kezében egy rá jellemző tárgyat tart.

---