A művész már közel 90 éves volt, amikor teljesült álma, monumentális alakok mintázására kapott megbízást. Az ötalakos kompozíció tk. átmenti kisplasztikái minden erényét a neki szokatlan óriási formátumba. (Angyalföldre az ő kívánságára került, erre a lakótelepre.)
A szökőkút káváján Vedres hat évtizeden át mintázott akt szobrainak ismerős alakjai ülnek, "mozdulataik kötöttek, főnézetük az előnézet".
Az 1973-ban kiadott könyvből: "A nőalakok nyitott mozdulataihoz viszonyítva a férfialakok zártabb pózban helyezkednek el, mintázásukban viszonylag több a naturalisztikus elem. A középen álló figura, a halász, a többiek fölé magasodik. Pózok nélküli, mai rokona a régi mesterek Neptunus-szobrainak. Nyugodtan áll, izmus testének sommásan mintázott formáit enyhe kontraposzt hatja át. Karjai a lenn ülő alakok felé mutatnak, szigonya viszont, amely a figurával hegyesszöget zárt be, a magasba röppenti a tekintetet.. Az első benyomás alapján egymástól független, különálló figurákat ennél mélyrehatóbb kötelék is rendezi: mozdulataik és arányaik finoman egymásra utaló megfelelései. Formálásuk nyugodt, összefoglaló, de nem élettelen allegóriák, mert megvan bennük az emelkedettség, ami alkotójuk korábbi munkáit is jellemzi.... hosszú művészi pályája tapasztalatait összegezhette ebben a művében..."

---