Valahogy úgy alakult, hogy a gyermekeimet talán egyszer vittem el Békéscsabára 2008-ig, hiába jártam ott középiskolába.
Akkor viszont volt egy szabad őszi szünetes napunk, és kedvünk volt elutazni a városba. Csak úgy. Sétáltunk, megnéztük a Munkácsy Múzeumot, és az emlékházat is.
A lányom imádta a várost, egyből beleszeretett. És ebben igen nagy szerepe volt, az itt látható műnek. Merthogy ez nem egy egyszerű városcímer. A címer körül különböző típusú kerékpárok, és az azokon kerekező emberek alakjai láthatóak. Mindez természetesen a sétálóutcán, ahol szintén nem lehet, csak gyalogosan, és biciklivel közlekedni. Rengeteg ember, de tényleg szinte az egész város kerékpárral közlekedik. Nincs olyan üzlet, hivatal, templom, ami előtt ne lenne kerékpártároló. Ennek megfelelően viszont az olyan, hogy városi buszjáratok, igen ritkák. Vannak olyan autóbuszvonalak, ahol óránként egyetlen busz közlekedik.

A linken a város címerének szakszerű leírását lehet olvasni.

Maga az alkotás a járda szintjében, színezett műkő, bronz betéttel (intarzia szerűen). A nem is igazán dombormű átmérője 410 cm, a címer átmérője 180 cm.
Az építészeti tervező Fajzi Tamás volt.