Kicsit (nagyon) csalódott voltam, amikor először értesültem róla, hogy Sándor Károly a közelmúltban felépült MTK-stadion előtt felállított egészalakos szobra nem másolata az agárdi Sándor Károly Akadémia kertjében bő egy éve avatott szoborábrázolásának, hanem ugyanaz a szobor. A tudósításokból aztán kiderült, hogy az Akadémia majdnem két évtizedes agárdi működés után a közeljövőben Budapestre teszi át a székhelyét -- ennek a költözésnek az első, szimbolikus lépése a Boros Péter készítette szobor áthelyezése a stadion előtti térre, úgy, ahogy volt, posztamenssel együtt.

Sándor Károlyról mindent elmond Vera agárdi kapcsolódó műlapja. Külön megismételném, hogy Csikar az Aranycsapat nemzedékéhez tartozott, de néhány évvel fiatalabb volt Puskáséknál. Az ötvenes évek nagy futásában (az 1954-es elveszített VB-döntővel bezárólag) nem is nagyon kapott helyet a csapatban, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány előnyben részesítette a Fradiból a Honvédba kényszerrel átigazolt Budai, Kocsis és Czibor, valamint az őshonvédos Puskás összeszokottságát, mint az MTK-ból érkező Hidegkutiét és Csikarét (Csikar 1954 nyarán mindössze 10-szeres válogatott volt; Hidegkuti eddigre 35-szörös, Kocsis Sándor 36-szoros, a Puskással egészen a csatár disszidálásig szinte testvéri viszonyban sportoló Bozsik József 48-szoros, Puskás Ferenc 55-szörös válogatott a svájci világbajnokság kezdetekor). Így aztán Csikar a svájci világbajnokságon sem kapott szerepet, noha együtt töltötte idejét a csapattal a torna alatt -- abban az időben meccs közben még egyáltalán nem lehetett cserélni. Sikerek aztán az 1954-et követő szakaszban bőséggel érték őt, két világbajnokságon vett részt, KEK-döntőben (az MTK második lett), Európa-válogatottban; 75 magyar válogatottsága során 27 gólt lőtt, 379 MTK-mezben játszott meccsén jelentősen jobb arányban 182-t, és hát persze a futball történetének közhelye a védjegyévé vált Csikar-szög.

Boros Péter szobra egyértelműen a legjobb focista-szobor az elmúlt időben állított magyarországi focis szobrok közül -- lendület, dinamika, egyensúly és légiesség jellemzik az egyetlen ponton megtámaszkodó szobrot, ahogy Vera ezt az agárdi műlapon oly szépen leírta.

---