Simon László (1910-1945) vezérkari őrnagy síremlékművét 59 év után sikerült felállíttatnia lányának. A mészkőtömbbe helyezett terrakotta dombormű az őrnagy unokájának műve.

A budapesti szovjet ostromgyűrű által körülzárt német SS-sek kitörésének biztosítására, vértesi harcokban szétvert magyar hadosztály maradékából Dunaszerdahelyen a nyilasok egy 3000 fős, kiképzetlen fiatalkorú leventékkel "megerősített" alakulattat állítottak fel és vezényeltek vissza rést ütni. Az őrnagy felmérve, hogy a rábízott állomány és a gyenge fegyverzet teljeset alkalmatlan a szovjet tankok elleni harcra, a leventéket szélnek eresztve megtagadta a parancsot.

" Nem tudok másként cselekedni!...Az én szomorú végem legyen figyelmeztetés arra, hogy így nem lehet harcba vinni csapatokat. Nem gyávaságból megyek el, hanem azért, hogy ebből a tettből sok ezer embernek java származzék . Családomat ne értesítsék, hogy hitük megmaradjon az ostrom szomorú napjaiban."
"Zoltán! Rád bízom Máriát és a gyermeket, valamint őt, aki jönni fog. Nem tudom, hogy mi lesz velük, de Neked meg kell értük maradnod. A te erőd az én egyetlen reménységem."
A fenti sorokat 1945. január 11-én, - a katonai jelentések szerint öngyilkossága, mások szerint meggyilkolása előtti - búcsúleveleiben írta, s rá 3 napra halt meg a kisbéri kórházban.

Fia, Csorbai Simon László elérte, hogy 2004 óta megrendezésre kerül "egy futóverseny, ami Simon László vezérkari őrnagy emlékére jött létre, mely hirdetni hivatott az utókor számára, hogy van amikor az élet, életek ezrei fontosabbak minden más politikai és Önös érdekünknél.
Mert nem csak élni, hanem, ha becsületünk és emberségünk úgy kívánja, életben tartani és életet adni is kell." (https://www.emusport.hu/hu/50-100km-kisber)

---