A Bástya sétány alatt elterülő egykori botanikus kertben a reformáció nagyjainak tiszteletére állították ezt a tíz szoborból álló monumentális emlékműegyüttest, melynek építését Kálvin János születésének négyszázadik, egyben az Académie par Calvin alapításának háromszázötvenedik évfordulóján kezdték meg. Az átadás dátuma pedig a reformáció kezdetének négyszázadik évfordulójára esett.
A száz méter hosszú és öt méter magas mészkőfal alatt vízárok fut, melyet dísznövények keskeny csíkja szegélyez. A felső részén Post tenebras lux (Sötétség után fény) jelmondat olvasható.
Az emlékfal előtt Illyés Gyula száznegyvenhármat lépett míg elment a katonásan sorakozó I. Vilmos, II. Gaspard de Coligny, I. Frigyes Vilmos, majd a négy központi alak: Guillaume Farel, Kálvin János, Béza Tódor, John Knox előtt, hogy Roger Williams, Oliver Cromwell szobra után a "szablyás Bocskay" erdélyi fejedelemhez érjen.
A magyar reformátusoknak a genfi emlékmű javára tett adományának köszönhetően Debrecen a magyar reformátusság képviselőjét Bocskai Istvánban (1557–1606) jelölte meg, aki a második bécsi béke (1606. augusztus 6.) megkötésével bíztosította a protestáns vallásszabadságot.
Bocskai szobra mellett elhelyezett relief az alatta olvasható francia felírat szerint a kassai országgyűlést jeleníti meg, ahol megerősítették a bécsi béke határozatait, melyből a kép feletti szöveg idéz is. A jelenetben feltételezhetően szerepel Kátay Mihály kancellár és Alvinczy Péter református lelkész is.
A dombormű két oldalán franciául olvashatjuk az ismert mottót: Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük, Bocskay a kassai országgyűlésen, 1606. [december 13.]

---