Márkói sétám során feltétlenül meg akartam nézni a Kálváriát. Mikor a Kálvária úton a Márton Antal sétányhoz értünk, a fennsíkból kiemelkedő dombon a Kálvária fehér kápolnája és stációi már messziről látszottak.
A kálvária eredetijét az 1834 nagypéntekén pusztító tűzvész emlékére emelték. A stációkat a kápolnával együtt a helybeli családok és az elszármazott külföldön élő hozzátartozók tartották karban több mint egy évszázadon át. Sajnos az 1947–48 évi kitelepítések után a szabadtéri keresztút állapota jelentősen leromlott, környéke katonai gyakorlótérként üzemelt, gyakran az itt felállított épületeket célpontként használták. Felújításukra 1991-ben került sor, ekkor a stációkápolnákat külsőleg felújították. A megsemmisült, elveszett stáció­festményeket ekkor még nem pótolták, később 2009-ben Enyingi Mihály márkói keramikus, a műemlékvédelem kérésének megfelelően, az eredeti állapotnak megfelelő festett kerámia alapú zománc képeket készített a stációkba.
A kálvária végén elhelyezkedő Kálvária-kápolna műemléki védelem alatt áll.

---