Megragadó alkotás, már első ránézésre is lendületet sugároz. Vonzza a tekintetet, mintha a két alak egy földre hulló zászlóból lépne elő. Petőfi védelmezően kardját markolja, mint aki mindenáron megvédi a háta mögül kilépő tábornokot. Talán itt láttam először Petőfit ennyire elszánt tekintettel ábrázolni. Látszik rajta, hogy képes magát feláldozni Bemért. Azt gondolom, hogy Lengyel István nagyon eltalálta a kompozíciót, ebben a megörökített pillanatban benne van az egész szabadságharc. A két alak mögötti zászlón felirat is olvasható: Szabadságért és a honért. Vivát,Vivát,Vivát
Maga a szobor, ami kb. fél életnagyságú, egy nagyjából másfél méteres andezittömbön nyugszik.
Az alkotást a szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére ajándékozta Székelykeresztúrnak testvérvárosa Dunakeszi.
Ottjártamkor is nemzeti színű szalagok díszítették a szobrot, egy helyi, idős nénivel beszélgetve a kúria melletti parkban feltűnt, hogy milyen szeretettel beszélnek még ma is a szabadságharc hőseiről.

---