A Fiumei úti sírkertben járva, többször láttam ezt a sírszobrot. Megragadott a lágy mozdulat, a finom kidolgozás, a látható, mégsem teátrális szomorúság. Viszont a felirat szinte olvashatatlan, lényegében név nincs, szignót nem találtam.
Szinte semmi esélye nem volt, hogy megtalálom az alkotót. De tévedtem... legnagyobb örömömre. Rátaláltam a forrásnál jelölt disszertációra, amiben a szerző tételesen ismerteti az életmű általa felkutatott darabjait.

Igaz, ahhoz nem jutottam közelebb, kinek állít emléket a síremlék. A címet már ismerem, egyértelműen Kisfaludi S. Zsigmond alkotása, de a semmi mást.

A disszertáció az '50-es évekre teszi az alkotás elkészültének időpontját. Magáról az alkotásról nincs egyértelműen jó véleménye, amivel én nem egészen értek egyet.. idézem: "... oldalra fordulva s lehajtott fejjel áll, balját egy mellette lévő, sematikus hárfán nyugtatja, míg jobb kezét nyakához emeli. A hangszer nyilvánvaló utalás az elhunytak kedves időtöltésére...."

A síremlékeken látható alkotásokon megjelenő alakok valóban sokszor valamilyen allegorikus jelentést hordoznak. Néha mélyebb értelmű mitológiai utalás ábrázolásával, vagy esetleg "csak" a szomorúság, gyász kifejezését célozzák. Nekem a hárfáról Apollón, "A rend, a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művészetek... istene" jut eszembe, vagyis a "kedves időtöltés" szélesebb, ill. mélyebb értelmezését vélem felfedezni.

---