Az alkotást a Máriafürdői nagystrand előtti parkban állították fel Balatonkeresztúr, Balatonmária és Balatonújlak felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkalmából. Az emlékmű négy bazalt oszlopból állt, a tetején bronz ötágú csillaggal. Az oldalán domborművek voltak, amelyeken stilizált figurák (katonák) voltak, amit Kiss Nagy András Kossuth-díjas szobrászművész készített.
A rendszerváltást után az alkotásról levették a felszabadulási emlékműre utaló jegyeket, amelyek a balatonkeresztúri Szolgáltató Szervezet padlására kerültek. 1995-re már kettő bazaltoszlop, sziklakert gyanánt a keresztúri sportcsarnok elé került, amiből az egyik darab a templom, millecentenárium évére készített díszvilágításának emlékkövévé vált.
A másik két darabból Kenéz László balatonberényi festőművész készített tervei alapján egy vízmedencés díszkút készült, amit egy pár év után lebontottak és az összezúzott darabok a balatoni partvédműbe kerültek.
Bár a forrás négy oszlopot említ, de képek szerint csak egy központi elemet látok, a többi valószínűleg kisebb lehetett.

"A negyvenedik évfordulóra
Emlékmű Balatonmárián

Balatonkeresztúr, Balatonmária és Balatonújlak felszabadulásának negyvenedik évfordulójára emlékmű készült. Kiss Nagy András Kossuth-díjas szobrászművész alkotását a máriai strand előtt állították föl.
A keresztúri községi közös tanácson fél éve született meg az elhatározás, hogy egy köztéri szobrot helyeznek el az évfordulón, s a gondolatot gyorsan követte a tett. A tanács jelentős társadalmi segítséget kapott ahhoz, hogy az emlékmű ilyen hamar a helyére kerülhessen. A Mecseki Ércbánya Vállalat, amelynek üdülője van itt, az Országos Villamos távvezeték-építő Vállalat, amelynek munkásszállója több éve a községben van, valamint több szövetkezet és más szervezet munkával, anyaggal, pénzzel segítette a keresztúriakat." ^[1]

"A Gróf Széchényi Imre téren, több mint két évtizedig állt egy köztéri alkotás az un. " Halas szökőkút" aminek a leánykori neve, Felszabadulási emlékmű volt. Ahogyan Pótó János fogalmaz Az emlékezés helyei című könyvében: „Az emlékmű ugyanis szinte kizárólagosan évfordulós műfaj. Nem csupán ünnepélyes leleplezése, de időszakonkénti megkoszorúzása, tehát minden tudatosan észlelt változás évfordulóhoz, emléknaphoz kötődik. Ünnepnapon, az évfordulón az emlékmű kiemelkedik a megszokottságból: a tömeg nem megy el mellette, hanem köréje gyűlik.”
Sem Keresztúron, sem Márián egyáltalán nem volt köztéri emlékmű.
A minden tekintetben különös tárgy felavatására 1985. március 29-én került sor. Az emlékmű alkotója Kiss Nagy András (1930-1997) Kossuth-díjas szobrászművész volt. A Balatonkeresztúr Községi Közös Tanács egy ünnepi ülés keretében, megemlékezést tartott a községek felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából. Az emlékülésen közel százan vettek részt, ahol ismertették az elmúlt 40 év során elért eredményeket és fejlesztéseket. Emlékéremmel tüntettek ki többeket és emléklapot nyújtottak át az emlékmű megvalósításában résztvevő vállalatok képviselőinek, mint például: Mecseki Ércbányászati Vállalatnak, helyi ÁFÉSZ-nek, a kéthelyi Termelőszövetkezetnek, OVIT-nak, Zalahalápi-bánya dolgozóinak. Az ülés bezárását követően felavatták az emlékművet, amelynél a sármelléki szovjet katonák és a helyi munkásőrök adták a díszőrséget. Ugyanekkor a balatonfenyvesi úttörők a felszabadulás fáklyalángját hozták el a községbe, amelyet a helyi úttörők adtak tovább a berényieknek. Az emlékmű négy bazalt hengerből állt, a tetején bronz csillaggal, az oldalán pedig betűk és domborművek voltak, amelyeken a szovjet katonák kergették a német katonákat, nyugatról keletre, tehát voltaképpen hazaszaladtak. Mindösszesen még négy alkalommal koszorúztak április 4-én, ekkor a helyi iskolások, a fegyveres testületek és a község vezetése gyűlt az emlékmű köré. A megemlékezéseket rendre a Mozi épületében tartották. (E sorok írója, papírzászlóval a kezében vett részt 1989 tavaszán, az utolsó ünnepségen.) A rendszerváltást követően a „káposztás kőnek” is becézett alkotásról lekerültek a bronz feliratok, domborművek és a csillag, amelyek a balatonkeresztúri Szolgáltató Szervezet padlására lettek száműzve. 1995-ben, a balatonmáriafürdői önkormányzat megoldást keresett a csupasz emlékmű sorsára, amelyről ekkor már kettő bazaltoszlop, sziklakert gyanánt a keresztúri sportcsarnok elé került. (Ma az egyik darab a templom, millecentenárium évére készített díszvilágításának az emlékkövévé vált.)
Kenéz László balatonberényi festő-művész készített egy szép tervet a kő átalakítására, de a kivitelezés nem igazán sikerült. (Egy beton medence és alumínium halak kerültek a kőre, a tetejéből és az oldalaiból pedig víz csordogált.)
A különös alkotás az utóbbi években már nem működött, így születésének évfordulóján, március végén, a község rendezési terve szerint elbontásra került. Mivel további felhasználásra alkalmatlan lesz, ezért az összezúzott darabok a balatoni partvédműbe kerülnek. /Huszár Mihály/" ^[2]

---