Zeneszerző, zenepedagógus, egyházkarnagy, a huszadik századi magyar egyházzene egyik legnagyobb alakja, Palestrina művészetének, stílusának kiváló ismerője és oktatója.
Harmat Artúr 1885-ben született Nyitrabajnán a mai Szlovákia területén. Vallásos neveltetésben volt része, az esztergomi Királyi Katholikus Tanítóképezde növendéke 1889-től, főiskolai tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte, ahol Kersch Ferenctől egyházzenét, Herzfeld Viktortól pedig zeneszerzést tanult. Az iskola elvégzése után Nyitrán majd Budapesten volt énektanító. Később szakfelügyelő, majd zeneszerzést tanít. 1938-ban a Szent István bazilika karnagya lett. Tanított közben a Zeneművészeti Főiskolán gregorián éneket, liturgikát és zeneelméletet. Létrehozta az egyházzenei tanszakot, 1951-ben megalapította a kántorképzőt, ami 2000-ben felvette nevét.^[1]
Zeneszerző, zenepedagógus, egyházkarnagy, a huszadik századi magyar egyházzene egyik legnagyobb alakja, Palestrina művészetének, stílusának kiváló ismerője és oktatója. 76 évesen hunyt el, "stílusosan" nagypénteken.

Emléktáblájának avatását Shvoy Lajos pápai trónálló, székesfehérvári megyéspüspök főpapi miséje vezette fel, majd beszédet is mondott, melyben méltatta Harmat Artúr munkásságát.^[2]

---