A 2007-ben átadott Fogorvostudományi Kar és Oktatási Centrum új épülete helyén korábban a Pátria Nyomda épülete állt. A megüresedett épület nem volt alkalmas a tervezett új funkciók számára, elbontották. A homlokzatát díszítő "kontrasztos" szoboregyüttest már korábban bemutattam – engem is meglep – már három éve.
Most éppen csak erre jártam és úgy gondoltam be is nézek, nem érem be a homlokzatról már ismert emberpárral.
Az épület belseje nekem amolyan "falanszteres". Minden hideg, szögletes, pedáns. Nem néztem körül csak a földszinten (itt azért a fiatalok lazára vették, az aulában néhány kényelmes fotel is van, ahol tanulhatnak (vetítővászon is van, bár eltakarva), de otthonosan eldobhatják magukat (és könyveiket is akár).
A sok fehér fal, az emeleten látszó hűvös, egyenletesen oszlopokkal megszakított körfolyosó szürkesége nem hívogatott, így feljebb nem mentem.

A folyosó, ahová betévedtem, funkciótlannak tűnt, itt csodálkoztam rá erre a domborműre. Csodálkoztam és nagyon örültem, mert egy fantáziadús, jellemábrázoló, beszédes, de a legkevésbé sem szokványos domborművet láttam. Részletkérdés, de tény: csak később tévelyegtem el az előadóterem elé és úgy tudtam meg, hogy a névadóról emlékezik az alkotás.
További meglepetés (itthon), hogy a dombormű az általam feldolgozott Nagyjaink bronzban című sorozat egy darabja, amiről én listát is kaptam az egyetemtől, de se az alkotó, sem a tudós neve nem szerepel a listán. A talált cikkben viszont igen, ahol együtt szerepel szánunkra már ismerős, ugyancsak tehetséges társaival.

Itt olvashatunk arról, ki, milyen ismérvek alapján választotta ki azt az ismert orvos-személyiséget, akinek a portréja megformálására vállalkozott.
Molnár Levente azt mondja, nem az arc dominált döntésénél. Mégis – amennyire látom – talán a legkarakteresebb arcot formázta meg. Az ő célja /mondja/ az volt, hogy bemutassa, miért is lett elismert/ismert a megformált alany, mit csinált... ezért látjuk a foglalkozást is a montázsban. Ahogy ő mondja: "Ezért helyeztem el a munkájára utaló jeleket is a térben." És ez is fontos, egy dombormű, amit térben képzelt el!

Az alkotás folyamatáról: "Minden munkánál úgy van, hogy amint szóba kerül a feladat, abban a pillanatban jönnek a képek, az ötletek... Mielőtt megnéztem volna a portrékat, életrajzokat olvastam.... Aztán néztem rá a fotókra, és Árkövynél megragadott ez is. Majd nem az egész arcot mintáztam meg, ez furcsa is volt sokaknak… Ugyanakkor, amikor először találkozunk valakivel, mindig van egy apró részlet (a mozgása, az arcán valami), ami megragad a fejünkben, és mikor emlegetik őt, akkor ez a kis részlet ugrik be. Árkövynél ez a szakáll volt. Néztem az orrszerkezetet, és úgy éreztem, hogy ez a két részlet pont elég, hogy megemlékezzek erről az emberről. Így nem került rá a domborműre a szem, ami első látásra talán furcsa lehet. De szándékom szerint a kép egy csukott szemet idéz, a koncepcióm egy gondolkodó ember ábrázolása volt."

Az alkotás a cikk szerint (még a régi) központi épületben avatták, később helyezték át a Fogorvostudományi Kar épületébe. Mivel az alkotó honlapján a 2007-es évet szerepelteti, feltételezem, ez volt a végleges elhelyezés időpontja, az épület beüzemelését követően.

Árkövy Józsefről: http://baratikor.semmelweis.hu/galeria/page.php?id=99
Helye a fogászati oktatásban: http://semmelweis.hu/fok/altalanos-informaciok/

---