A Szentháromság-szobrok többek szerint mind egyformák, a valóságban azonban nagyon sokféle típussal találkozunk. A Nyugat-Dunántúlon például ezek a szobrok a legtöbbször magas oszlopon ("égi magasságban") állnak, ezzel szemben az udvardi szobor posztamense viszonylag alacsony. Jézus és az Atyaisten így itt fizikai értelemben is közelebb erült az emberhez. A község központjában álló szobor egyike volt azoknak a szobroknak, amellyel a helybeliek a legtöbbször találkoztak. Nem csak a templomba járók, hanem az utcán elhaladók is.
A megrendelő és a készítő szándéka szerint az alkotásnak egyfajta ideált is közvetíteni kell. Az Atya arcáról a megfontolt bölcsesség sugárzik, a Fiúról alakjáról az áldozatvállalás és az elszántság jut eszünkbe.

A talapzat felirata: "Istennek nagyobb dicsőségére emeltette Németh Sándorné szül. Repka Mária 1899."