Az 1987-ben átfogóan felújított Nagyszálló előterében kapott helyet a sziget legendás alakja, Arany János domborműve is.
Arany 1877-től 5 éven keresztül (halála évéig) minden nyarát a szigeten töltötte. Kortársaihoz hasonlóan a sziget szerelmese volt.
A szálloda építésze, Ybl Miklós életrajzában – felidézve az akkori, világháború előtti, teljes pompájában létező szállodát és környezetét – olvasható: "...ha elképzeljük a Rózsaligetben álló loggiás, magas-tetejű épületet, már jobban átérezzük Arany János Margit-szigeti remeteségének szépségét a meghitt, barátságos környezetben "a tölgyek alatt"" http://www.ymmf.hu/?q=hu/content/ybl-mikl%C3%B3sr%C3%B3l

Arany János (1817–1882) egyik legnagyobb költőnk, a Margit-szigeti remete életének, pályájának bemutatása olvasható a Wikipédia cikkében (ld. források).
Műveinek összefoglalása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_J%C3%A1nos#M.C5.B1vei

A szigeten töltött idők első évében (akkor már beteg volt) született "Tölgyek alatt" című verse, ami gyermekkori emlékeitől közelgő haláláig vezeti végig az olvasót/hallgatót.

"A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
„Áttörve” az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.
...
A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!"

Mintha végakarata fogalmazódott volna meg a versben, sírja fölé a szigetről áttelepített tölgyeket ültettek https://s3.eu-central-1.amazonaws.com/kozterkep/photos/e0b5d5f35e47c6ba316b2fa07d5b60fb_1.jpg

---