"Szélroham" Eindhovenben.
Mikor ott jártam, szerencsére csak láttam. Meleg volt és csendes nyár. Taxira várva alkalmam volt rácsodálkozni és gondolatban összehasonlítani a hazai hasonlókkal.
Érdekes, néhai édesapám és legkedvesebb katolikus egyházi éneke is eszembe jutott:

"Acélszárnyon száll az ember a levegő kék űrében,
Azt hiszi, hogy nincs titok már sem a földön, sem az égen.
De ha rád néz, félelem sújtja földre hirtelen."...
(Sz.V. Uram. 158. ének.)

Miért írtam ezt itt most le? Mi köze ennek a "szoborhoz"?
Mert ez az én "sztorim" a Szélrohammal kapcsolatban, és Baat mesterről is olvashatom, hogy alkotásai gondolatébresztőek.
Gondolatok pedig ébredtek. A közeli reptér, a tupírozott felhők, a krómacél mint szoboranyag, ki az alkotó, mikor állították, mikor tölthetem fel a "Köztérkép" lapjára. És jött a kiábrándítás. "... órák óta rád várunk. Te meg itt bámulod ezt az akármit." (Ebből is kitűnik, hogy nem mindenki "Köztérképes".)

Aztán itthon a várakozás évei.

Eindhoveni szobornéző:
http://nl.wikipedia.org/wiki/Lijst_van_beelden_in_Eindhoven#mediaviewer/File:Coup_de_vent_Jan_de_Baat_Luchthavenweg_Eindhoven_Airport.jpg

---