Az Edelényi-kastély építése 1716-ban kezdődött a lotaringiai származású Jean- François L'Huillier-nek a megbízásából. Az építést a gróf halála után felesége, Marie-Madeleine de Saint-Croix 1730-ban fejezte be. Az építtető unokája, Ludmilla és az ő második férje, Esterházy István gróf idején végezték a legjelentősebb, máig fennmaradt átalakításokat a kastélyon és környezetében. A házaspár a Felső-Magyarországon foglalkoztatott vándorfestőt, az iglói Lieb Ferencet bízta meg hat szoba kifestésével. A legnagyobb összefüggő magyarországi rokokó falképek 1770-ben készültek el. 1820-tól kezdve a kastély romlásnak indult és 2001-re igen rossz állapotba került. Sikeres pályázatoknak köszönhető felújítások következtében 2014. márciusától ismét régi pompájában látogatható.


„A grófné szbájának falain egy-egy jelenetet láthatunk Püramosz és Thiszbé történetéből. A mítoszt a híres ókori római szerző, Ovidius Átváltozások című művében olvashatjuk:
A két szerelmes házasságát szüleik ellenezték, de ők éjjelenként titokban találkoztak a város szélén, egy eperfa alatt. Egy alkalommal Thiszbé érkezett elsőnek a találkára, de megtámadta egy oroszlán. A lány szerencsésen elmenekült, viszont széttépett fátyla a helyszínen maradt. Mikor Püramosz megérkezett, azt hitte, hogy az oroszlán széttépte kedvesét, ezért kétségbeesésében öngyilkos lett. Mikor pedig Thiszbé holtan találta a fa alatt szerelmét, követte őt a halálba. És az eperfa attól fogva piros gyümölcsöt termett. A 17. században a történetből színpadi tragédiát is írtak, és nem kisebb szerző, mint maga Shakespeare is feldolgozta szatíraként a Szentivánéji álomban.
A terem mennyezetén egy barokk allegória kapott helyet: Pallasz Athéné mellett a sugaras napkorongot viselő Erény megkoronázza a Bölcsességet, felettük pedig Fama, a Hírnév trombitál.”

---