Pécsvárad a Keleti-Mecsek tájegység központja. Az 1993-tól ismét városi rangot kapott település kertes, virágos, gyümölcsfákkal teli házai a 682 méter magas Zengő lábánál húzódnak, a határban szőlők és szelídgesztenye-erdő övezik a hegyre kapaszkodó városkát.
A városkép formálását tűzte ki célul a Várkert alatt létesített szoborpark, melyet az évről évre megrendezett kéthetes alkotótábor munkái gyarapítanak. A Fa 1 néven indult Nemzetközi Szobrász Alkotótábor és a progresszív számmal jelölt következő táborok alkotásainak egy része Pécsvárad közterein kapott helyet.
Az ország különböző részéről - kezdetekben külföldről is - érkező művészek az elhalt, kivágott fákat keltik életre.
Ez az érdekes plasztika jelzés nélküli. A helyi Művelődési Központ információja Várhelyi György albertirsai szobrászhoz vezet. Felállításának a dátuma további kutatást, illetve megerősítést igényel.
A lépcsőről általában és az égigérőről is sok minden jut eszembe: kíváncsiság, tudásvágy, életfa és egyéb szubjektív dolgok. A fölfelé tartó lépcső az ismeretlenbe vezető útnak a jelképe.
A park többi hasonlóan jelöletlen szobrainak együttartása érdekében választottam a második elnevezést.

Irodalom: Égigérő lépcsők. Várhelyi György szobrászművész alkotásai. Keszthely, Balaton Akadémia, 2009.

---