Egy remek műelemzést találtam P. Szabó Ernő művészettörténész, képzőművészeti kritikus tollából, aki a szobor avatásakor a Hajdú-Bihari Napló kulturális rovatának volt azírója:

"A park kétségtelenül legsikeresebb, legkifejezőbb emlékműve Schaár Erzsébet Szabó Lőrinc-portréja. A mintegy 170 centiméteres talapzaton álló fejszobor Gulyás Pál felé tekint; arcán halvány, meditatív mosoly, alázat és ugyanakkor a világot érzelmileg, intellektuálisan a legteljesebb mélységekig átélő költő hite, büszkeség és rezignáltság. Dísztelen, képeket alig használó, az értelemre apelláló líra — mondjuk Szabó Lőrincköltészetére. Ezt a dísztelenséget, egyszerűséget, egyszersmind mély gondolatiságot erősíti a vékony, drótkeretes szemüveg, s a költő háta mögötti, könyvekkel zsúfolásig töltött polc. Szabó Lőrincköltői világa érzelmileg is a legnagyobb szélsőségeket járta be, a szobortér a polc előtt aszimmetrikusan elhelyezett portré erről is beszél. Schaár Erzsébet egyik — Giacomettiéhez hasonló — nagy felfedezése, hogy az üres térrel is szinte annyit lehet kifejezni, mint a plasztika pozitív, negatív formáival. A tér „várakozik”, hogy megtöltsük szellemmel és érzelemmel. Szabó Lőrincnek és Schaár Erzsébetnek sikerült."

---