Ez a szobor az idén lenne 150 éves. Eredetileg Szatmárnémeti város főterén, a Deák téren állították fel, 1864. szeptember 25-én. 1902-ben helyezték át a református (Láncos) templom előtt kialakított díszkertbe.
A kert megvan ma is, tele szebbnél szebb rózsákkal, de a szobrot 1920 óta hiába keresnénk előtte. Abban az évben, közvetlen karácsony előtt, december 20–21 éjjelén ismeretlen tettesek a masszív talapzatról, a magas gránitoszlopon elhelyezkedő mellszobrot kötéllel lehúzatták, csak a törzse maradt ott. Ezt a csonka emlékművet először a református temetőben állították fel, majd 1942-ben, a második bécsi döntést követően a templom másik oldalán állították fel a fej nélküli Kölcsey-szobrot. Murádin Jenő kutatásai szerint 1947-ben robbantásos merényletet követtek el a mellszobor maradványaival szemben. A térről, ahol azóta egy másik szobor áll, 1947-ben távolították el végleg, és maradványait a megyei múzeumban őrzik azóta. Illetve, azt nem tudom, hogy maga a megmaradt szobormaradvány hol van, de a talapzatot egy héttel ezelőtt Szatmárnémetiben láttam a múzeum kertjének végében. A talapzat címoldalán Kölcsey nevét olvashatjuk, míg a másik három oldalán, összesen négy híres verssorát:
"Hass, alkoss, gyarapíts:
s a haza fényre derül." (Huszt, részlet)

"A haza minden előtt." (Emléklapra című epigramma)

"Isten, áldd meg a magyart." (Himnusz, részlet) – ez van a fal felé fordítva.

A református templom előtt ma, egy 1991-ben felállított, és itt a szoborlapon már látható Kölcsey mellszobor áll. A templom másik végében, meg egy másik alkotás, amit szintén be szeretnék mutatni.

---