Ezt a köztéri alkotást tavaly tavasszal fényképeztem le, tulajdonképpen futólag, mert mindössze szellemes utcai ornamentikának gondoltam, olyasminek, mint amilyen például egy egyedien kiképzett pad vagy virágláda. Kiderült, alkotókkal nevesíthető műalkotás, a pécsi Kisház Csoport, nevezetesen Gyuris Róbert, Kiss Endre és Pinczehelyi András munkája. A kb. 5 m magas fém oszlopon műanyaglamellákat forgat a szél, a lapok beállítása és szöge miatt optikailag ez a forgás a valóságosnál is gyorsabbnak hat.

A szerzők szándéka szerint a mű emlékjel is. A Nagy Imre útról, a betonpanel házakból felépült Pécs-Kertváros egyik főutcájáról két nagyobb és több kisebb városi és távolsági buszjárat is itt, a rövidke Csontváry utcába fordult be, hogy végállomásához érkezzen, ahonnan csak néhány lépésre esett az Apáczai Nevelési Központ. A rideg elnevezésű intézmény nemcsak az óvodától a szakképzésig egymásra épülő iskoláknak és kollégiumnak adott helyet, hanem többfunkciós szabadidős és művészeti központ is volt, melynek különféle termeiben a komplexum fénykorában, az 1980-as években sokféle kitűnő művészeti kezdeményezés kapott helyet. (1987 januárjában például itt rendezték meg a Jeles Napok elnevezésű hétvégét, ahol Jeles András minden akkor hozzáférhető színházi és filmes produkciója mellett a magyar neoavantgárd számos kiemelkedő képviselőjének munkáit is bemutatták, Erdély Miklóstól Bódy Gáboron át Szirtes Andrásig, Najmányi Lászóig, másokig.) Az ANK fennmaradt ugyan a mai napig, de a buszvégállomást 2010-re felszámolták, egykori betonfelületét parkosították, a forgalmas kis Csontváry utca pedig elveszítette korábbi jelentőségét. A Szélkakas ily módon az ANK egykori kezdeményezéseinek és az ide legmagátólértetődőbben vezető régi utaknak-utazásoknak állít a maga eszközeivel emléket.

---