Az árkádsorok emelkedett hangvételű síremlékeinek sorában bal oldalon az első (a temető belseje felé haladva) ez a családi sírhely. Ezt és a mellette lévő Heinrich családnak emléket állító alkotást nézve szembeötlő a gondolkodásmód, ami a két ábrázolásból talán következtethető (bár nem feltétlen általánosítva).

Mindkét síremlék középpontjában egy-egy kiegyensúlyozott, jó öltözékű nőalak ül. Úgyis mondhatnám, otthon vannak, az övéik között, a síremlék pad-szerűen kialakított részén ülnek. Gondolkodnak, emlékeznek (?). Nem rettegnek a halál misztériumától, nem zokognak a veszteség súlyától megrokkanva. Talán készülnek az eltávozottak követésére a dolgok rendje szerint. Elfogadás, megadás.
A két síremlék hat év eltéréssel készült, mégsem érzem utánérzésnek (bár nem kizárt). De igen érdekes nézni őket távolról, ahogy ülnek /ellenkező irányba fordulva,/ könyökölve egymás szomszédságában (ld. az utolsó képet, de a másik műlapon van is egy kép, amin viszont szemből mutatja).

Sajnos a családról semmi konkrétumot nem találtam. Annyi biztos, hogy a családfő, Vértessi Sándor (1936-1897) életében működött egy "udvari illatszertár „Vénushoz"... Kristóf-tér 8. sz. alatt Budapesten", mint ahogy a Kígyó-tér 8 alatt is. Rendszeresen hirdette szolgáltatásait a Vasárnapi Újság hasábjain. Többek között a Magyar Bazár "Váczy-utczai" udvari ruhaszállítójának partnereként is működött keptar.oszk.hu Meglehet, ennek a tulajdonosa volt a család feje. Innen tehát a vagyon, ami indokolja, hogy ezen az előkelő helyen temetkeztek.

A Vértessi család sírhelyét a kezében egy szál rózsát tartó hölgy háta mögött lévő falon szórványosan látható bronz virágok is díszítik. Pontosabban ez sajnos múlóban van, leestek, vagy...

---