Az pesterzsébeti Tátra téren egyszerre avatott két alkotás Vizsolyi János munkája. A piac kerítéséhez közel, előkert-szerűen kialakított kis zöld területen, mintegy ellenpontként helyezték el a főleg geometrikus elemekből álló műveket.

A kapcsolt lapon már idéztem azokat a gondolatokat, amelyekkel a művész az alkotás folyamatát jellemzi. Ott is és a lapon már fenn lévő valamennyi alkotása kapcsán ismert jellegzetes stíluselemeivel találkozhatunk. A két alkotás természetesen mégis más, önálló megjelenést és gondolatiságot hordoz. A művész érzéseit – jó esetben – a szemlélő is átérzi, de legalábbis gondolatokat vált ki belőle.

Van nekem egy prospektusom (méghozzá dedikált!), ami az alkotó 1995. évi kiállítása alkalmával jelenhetett meg. Előszavában Lajos Lóska érdekes gondolatai (bár Wehner Tibor értékelése is figyelem-felkeltő). Előbbiből:
"Mint a nonfiguratív szobrászok munkáit általában, az övéit is elsősorban a sima és rusztikus felületek, a pozitív és negatív formák, a vágások és bemélyedések, a horpadások és kitüremkedések, az alakzatok ritmikus ismétlődése, fejlődése, esetleg szétbomlása jellemzi.
...az absztrakt szobor olyan, mint a zenemű, nem kötődik sztorihoz vagy látványhoz, öntörvényű, a művész által elképzelt forma, melynek lényegét a fény-árnyék határok, a felületkialakitás, -megmunkálás jelenti..."
A kiadványt csodás fényképek illusztrálják, amik az akkor kiállított alkotásokról készültek. Nagyon megkapott a nem köztérre szánt (arra "nem alkalmas"), különböző anyagú, többnyire lágy formájú, kifejező (néha színes) alkotások sorozata. Vizsolyi János egy másik arca (mégis ő, maga), amihez szeretnék közel kerülni, legközelebbi kiállításán testközelből megnézni, átérezni, mi is indíthatta el, mi volt a szándék, a gondolat.

---