A Szent István templom előtt mostanában minden héten hétfőn délután elbuszozok, amikor egy állandó baráti beszélgetés részese lehetek Debrecen Szabadságtelep nevű városrészében.
Az itt bemutatott szobor avatásáról tudtam már, de mégis meglepődtem, amikor tegnap délután megláttam messziről a szobrot. Leszállni már nem tudtam, mert késésben voltam. Éppen készítették elő a templomkertet a holnapi Szent István napi búcsúra, és a szoboravatásra.
A templom 1936-ban épült, és ma már műemléki védettséget élvez. 1938-ban, a Szent István év tiszteletére szentelték fel. A Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyéhez tartozik, melynek püspöke Bosák Nándor.
Az alkotás felállításának megsegítésére adománygyűjtést hirdettek (szerintem ezt a cikket tettem el hónapokkal ezelőtt, és innen tudtam az eseményről), melyet ez év január 20. és április 15. között bonyolítottak le. Bosák Nándor püspök elmondta az avatáson, hogy már csak egy egészen kis rész hiányzik az előirányzott összegből. További adakozásra kérte a megjelent hívőket és az érdeklődőket. A mai nemzeti ünnepen, délelőtt 11 órakor fel is avatták az alkotást. Nem volt rajta lepel se tegnap, se a mai napon, tehát nem leleplezték, hanem felavatták, felszentelték, megáldották.
A püspök kiemelte, hogy a város első egészalakos Szent István szobra, és sajnálja, hogy ez nem köztéren valósulhatott meg. Ez a mondat engem még találgatásra is késztet, amennyiben azt jelentheti, hogy az önkormányzat nem járult hozzá a szoboravatás költségeihez...

Ennél nagyobb lehet viszont az ő büszkeségük, hogy a főleg reformátusok lakta Debrecenben végre megvalósulhatott a mű. A város vezetői, politikusai közül senki nem jelent meg az avatáson. Ők, gondolom a Déri téren koszorúztak, a Szent István domborműnél. Ahogy mindig is szoktak.

A bronzból készült, kb. életnagyságú szobor egy 170 cm magas kőtalapzaton nyert elhelyezést. A posztamens köve Barabásról származik. Ezt a tényt már Prokai Gábor mondta el a megjelenteknek, aki bemutatta a szobrászt és az alkotást is a püspök szavai után. Elmondta, hogy a szoboralak széttárt karjai a nyitottságot jelképezi. A király bal kezében egy országalmát, jobb kezében egy zászlót tart. A fején korona, a haja viszont varkocsba fonva.

Az avatáson való részvétel számos debreceninek nehézséget jelentett, mert a virágkarnevál miatt a buszok terelőútvonalon közlekedtek. Ez a templom meg egészen kint van a város határához közel, a keleti oldalon. Aki személyesen is meg szeretné nézni a szobrot, illetve a templomot: vigyázat, számtalan forrásban rossz címet adtak meg. A plébánia van a Faraktár utca 68. alatt, és a templom 115. szám.

---