Amikor pár évvel ezelőtt először megláttam a balmazújvárosi fürdőben épült új épületet, ez a fa még élőként állt, közvetlenül a napozóterasz mellett. Emlékszem, mikor észrevettem, hogy milyen közel állt a fa, rögtön eszembe jutott, hogy ez az élőlény alighanem visszafordíthatatlan sérüléseket szenvedett az épület alapozása során. Következő nyáron már kiszáradva állt, önmaga mementójaként.

Ma, az első nyári strandolás alkalmából meglepve tapasztaltam, hogy hasznosították a tavaly már meglehetősen szánalmas fatörzset.

Mónus Béla fafaragó madarakat, egy női alakot, és a vastag törzsre sok-sok halat álmodott fába. Az ott dolgozók szerint egyetlen darabot sem illesztett be, hanem az ágak eredeti adottságát kihasználva faragta meg, pl. a madarakat.

Az egykori, hatalmas fából az idén lett művészeti alkotás. A címet én adtam, mert nem találtam róla semmit eddig...

Az alkotóról: http://nepmuveszetmesterei.hu/index.php/dijazottak-neve/530-monus-bela