A Gesztenyés kertben a magyar kormány és az Esterházy János-szoborért Egyesület összefogásának köszönhetően május 15-én, az 1942. május 15-én a zsidók deportálására vonatkozó törvény visszautasító szlovák parlamenti beszédének évfordulóján avatták fel gróf Esterházy János szobrát, amit Nagy János felvidéki szobrászművész készített. A testileg összetört, katonakabátban ábrázolt Esterházy János bronzalakja mögött faragott kőtömb áll, ami befalazott börtönablakot jelképez. A boltívben vékony átlátszó üvegkereszt mellett faliratok olvashatóak, amik a börtönben a szenvedéseinek állomásai.

„Egy évvel ezelőtt találkoztunk először a szobor tervezetével, Nagy János kiállításán, a Hegyvidék Galériában, de akkor még több kérdés nyitott volt az ügyben – emlékezett vissza a sajtótájékoztatón Fonti Krisztina alpolgármester. – Kovács Gergelyné, kerületünk díszpolgára vetette fel, hogy maga a szobor is kerüljön a kerületbe, s polgármester úrral együtt nagyon örültünk ennek a javaslatnak. Az eltelt egy év során aztán mind többen az ügy mellé álltak, a kormány támogatását is sikerült elnyerni, Kerényi Imre is a megvalósítás mellé állt, így az összefogás eredményeként az adminisztrációs és anyagi feltételek is rendeződtek, s elhárult minden akadály a szobor felállítása elől. Mindabban, hogy ez így történhetett, hatalmas szerepe volt a Gróf Esterházy János-szoborért Egyesületnek” – fogalmazott Fonti Krisztina

A felvidék.ma oldalon nagyon tartalmas cikkeket találtam a szobor történetéről érdemes őket elolvasni.

---

Az alkotó szavai a szoborról: ….”Miután volt módom alaposabban is megismerni az életét, úgy döntöttem, hogy azt a motívumot választom, amely őt már a Gulágra szállítás után, mint egy kopasz, sovány, megalázott, mégis tartással bíró embert mutatja be. Ismertem azt a rettenetes történetet, amikor a többi köztörvényes bűnöző közé őt is bedobták a Szibéria felé elindított egyik vagonba. A rabtársai meglátták a fehérneműjén lévő hímzett grófi címert, amelyről azt hitték, hogy ez az ember király, aranya is lehet. Megfosztották az utolsó minden rajtalévő ruhadarabjától, szinte széttépték maguk között, úgyhogy a szerencsétlen férfi teljesen meztelen maradt. Valaki rádobott egy rossz orosz katonaköpenyt.”….
…„Az én szobrom egy embert ábrázol, aki mezítláb kint áll abban a rettenetes hideg pokolban, egy lópokróc katonakabátba burkolódzik, próbálja összefogni, védekezve a hideg ellen. Alatta meztelen a teste, kopasz, éhes, sovány és beteg. A vad szél meg fúj. Ebben a szélben áll, és néz szembe vállalt sorsával. Valahogy a szentté válást szerettem volna ábrázolni. Mindig erre gondoltam, amikor mintáztam. Ugyanakkor szeretnék az egész embernek méltóságot adni, kifejezni azt a szelíd vállalását, amelyet a szenvedéssel, a hideggel, a sorssal szemben megtestesített. Mert hát ellenállni itt nem lehetett, csak vállalni a szenvedést. Ezt a szenvedő jóságos, segítőkész embert próbáltam megmintázni”…www.mma.hu