1945. március 22-én a szovjet-ukrán front egyik előőrse elérte a várost, három szovjet katona bejárta rácok lakta városrészt, ellenség után kutatva. Az egyik házban előbb bort követeltek, majd rátámadtak a házban tartózkodó fiatal nőre, akit családjának férfi tagjai megvédtek. Két szovjet katona halálos sebet kapott, a harmadik elmenekült és társaival tért vissza az esti órákban. Összeterelték az utcában lakó férfiakat, majd lemészárolták a 12 ártatlan székesfehérvári polgárt. Nekik állítottak emléket a mészárlás 64. évfordulóján.

A mű ebben az utókornak meghagyott, régi, ódon hangulatú utcában álló Rác-templom kerítésfalán található. Két részből áll: egy hasított mészkőtömbre írták rá az áldozatok nevét, illetve egy bronz lemezből készült árnyalak. Az útról kiinduló, majd térdben derékszögben megtörő, és a falon folytatódó emberi árnyékot formázó mű a kivégzés előtt térdre kényszerített áldozatokra, illetőleg árnyékként a kivégzettek hiányára utal. Ezt a különleges hegesztési technikával készült emlékművet, "árnyékot" Kocsis Balázs szobrász-restaurátor készítette.

Az avatáson Warvasovszky Tihamér polgármester emlékeztetett a 64. évvel ezelőtt történtekre az emlékmű felavatásakor. Az emlékművet megáldotta Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök és Dalibor Milenkovity lelkész.

A Rác utcai áldozatok után kutatott Fehér Imre nyugállományú bűnügyi nyomozó hosszú éveken keresztül, a tizenkét áldozat nevét ő azonosította. Kutatásai alapján ma már tudható, hogy az áldozatok egy részét a Rác utca 25. számú ház előtt, a többieket odébb, a Rác utca 19-es számú ház előtt végezték ki. Az itt történt eseményekről kérdezve nagyon sok személyt felkeresett, de még ennyi év után is volt olyan, aki nem mert beszélni a történtekről. Az egyik élő hozzátartozó kárpótlási igényét a Fejér Megyei Bíróság elismerte.
A kivégzéskor Héger Istvánnal volt 17 éves István nevű fia is, aki túlélte a hátulról kapott lövést. A katonák távozása után édesanyja kimosta a szájából az alvadt vért. Édesapja az áldozatok között volt.
Az áldozatok:
Németh Ferenc (1922-1945, másodéves teológus volt)
Kéri István (54 éves volt)
Tóth János (Rácz utca 4-ben lakott, 28 éves volt)
Máté János (Rácz utca 29-ben lakott, 49 éves volt)
Héger Ferenc (Rácz utca 29-ben lakott, földműves volt)
Bakos István (Rácz utca 44-ben lakott, 44 éves volt)
Felső István (Bercsényi utcából menekült, 46 éves volt)
Fésű György (Nagyszebeni utcából menekült)
Szőke József (Rácz utca 3-ban lakott)
Berta József (Nagyszebeni utcából menekült, 21 éves volt)
Gergely Ferenc (süketnéma volt, 31 évesen hunyt el)
Baranyai József (Tobak utcai lakos, 81 éves volt)

Az áldozatok holttestét esténként vitték el a hozzátartozók és temették el ideiglenesen.

Fehér Imre fontosnak tartotta, hogy méltó emléket állítsanak a mártíroknak. Az eredeti elképzelés szerint egy márványtábla került volna elhelyezésre a templom kerítésének falán, de Kocsis Balázs szobrász-restaurátor egy egyszerű táblánál sokkal kifejezőbb emlékművet alkotott.

---