A köpeci keresztútnál, Székelyföld nyugati szélén (a mai Kovászna és Brassó megyék határához közel) áll ez a szilárd, hősies helytállásra emlékeztető székely obeliszk. A Köpec - Ágostonfalva - Barót - Felsőrákos közti síkon több csata is zajlott az 1848/49-es szabadságharc idején. 1848. december 9-i és 13-i ún. véczeri csaták helyén tömegsír alatt nyugszanak az önvédelmi harcban elesett székelyek. A forradalmi év vége felé, a szabadságharcban erőre kapó székelyek a köpeci híd közelében ütköztek meg a császári csapatokkal. Itt mintegy 250 honvéd, 30 Mátyás-huszár, néhány száz nemzetőr s egy ágyú állhatott ellen. A felülkerekedő és a falut elfoglaló Heydte osztrák tábornok éjszaka felgyújtatta azt, a menekülők közül sokakat lekaszaboltak (több mint ötven köpeci székelyt). Ezzel a rémes cselekedettel próbálták elrettenteni az önvédelmet felvállaló székelységet. Innen származik a mondás: "Baj van Köpecen." December 13-án viszont a még elszántabb székelyek ellentámadása Gál Sándor főparancsnok és Gábor Áron vezetésével a falutól északra lévő keresztútnál győzelemmel végződött. A székely haderő ekkorra már 8000 gyalogost, 2 egység huszárt és négy ágyút állított fel. Gábor Áron irányításával a négy ágyúból olyan kartácstüzet zúdítottak a többezres ellenségre, hogy az viszonylag hamar feloszlott és menekülésbe kezdett. Ekkor közel 300 ember hunyt el, a honvédők sok lőfegyvert és 3 mázsa lőport zsákmányoltak. Tehát a néhány nappal korábbi köpeci vérengzésre nagyon határozott választ, elszánt támadást intéztek a szabadságukért harcolók.
A szintén székely, fiatal, határozott erőben lévő szobrász, Tornay Endre András egy törött pengéjű kard kemény bazaltkőbe való művészi megragadását vállalta fel 1973-ban. A tört penge nemcsak a köpeci vérengzésre, de a szabadságharc elbukására is utal.
Korábban már állt itt egy emlékmű a sokáig jeltelen tömegsír közelében, melyet 1901-ben állítottak, de a trianoni diktátum után, 1930-as évek közepén román vezetőségi utasításra ledöntöttek, majd az 1970-es évek elején sértülten is visszaállították, de sajnos pártutasításra egy héten belül másodszor is ledöntötték. Az ezért elégedetlenkedő székelyeknek, és Sylvester Lajos művelődésszervező diplomáciai érzékének köszönhetően készült el ez a Tornay-féle emlékmű. Az első, márványba faragott emlékművön állt ez a felirat (mely nyilván durván szemet szúrt az emlékmű ledöntését parancsba adóknak): "Nem halt meg a hű székely nép, csak hazájáért ontotta honszerető vérét".

---