A vassurányi Nagyboldogasszony-templom északi falán látható 1--2. századi római sírkő létezéséről Muratorius jeles olasz régész és Schöenwisner István is tudott, de lelőhelyét egyikük sem ismerte. Az első régész, aki felfedezi és azonosítja a sírkövet, Lipp Vilmos szombathelyi gimnáziumi tanár. „…Véletlenül tudomásomra esvén, hogy Surányon innen, vagy egy órányi távolságban egy római sírkő van a birkaakol falába illesztve, amint időm engedé, a hely színére rándultam. A birkaaklot kívül-belül átvizsgálván, semmi sírkőre sem akadtam, s már-már mystificatiót gyanítottam, midőn az ugyanazon tágas udvaron álló ököristálló nyugati oldalfalán megpillantám kirándulásom czélját. A sírkő egészen ép és díszes.” Lipp Vilmos a következő leírást készítette a kőről: „A fölső párkányzatnak, melynek szélessége 3’ 2’’, magassága 11’’ 6”’, mindkét szegletében féldomborműben egy kifele néző kutya van, középen pedig két szemközt álló evő tyúk. Azon alul van a két korinthi oszlopocskától szegélyezett, 2’ 7” széles és 2’ 8” magas lapon lapon a fölírat. Ez alatt ismét, egy fölül 2’ 9”, alul 18” s középen 24” széles alapon ismét egy féldombormű.
Név szerint bal szélről egy fa alatt balról jobbra futó kutya; középen egy római ember lóháton, szintén balról jobbra, térdig érő tunicában s vállára csatolt köpenynyel, mely a szélben leng. A ló lábai alatt ugyanazon irányban ismét egy kutya. Jobb szélről szikla. A kő legalsó, befelé hajló része sziklamodorban van kifaragva. Fölirata a következő:

C. CAESIO C
F. CL VICTORI
AN LXX. ET IVLIAE
TI F PROCVLAE CO
AN. L. C CAESIVSL V (e vagy i)
TVLVS. ETCCAES IVS OP
TATVS. ET CAESIA C RA
OA. PARENTIBVS OP
TIMIS." (1869-ből származó leírás.)
Tóth Endre kutatásának köszönhetően tudjuk, hogy a sírkövet 1736-ban Répceszentgyörgyön találták, onnan került Vassurányba. Az állíttató Caesius Victor alighanem azonos a Kr. u. 188-ra keltezett Numinibus kezdetű savariai feliraton olvasható személlyel.

---