Miután elmélyülten tanulmányoztam az alkotóra jellemző színvilágot az "Aquincumi mozaik" (ld. kapcsolt műlap) című alkotásán és megállapítottam (némi irodalomra támaszkodva, de egyben kicsit szembeszállva vele), hogy élénk színek jellemzik munkásságát, újra megnéztem az Artportal róla szóló cikkét és rájöttem, hogy én találkoztam már egy másik alkotásával, ami viszont éppen cáfolni látszik kialakult véleményemet. Most azt mondom, ez lehet a kivétel, ami erősíti a szabályt.

Somogyi József Gladiátorok című (ld. a másik kapcsolt lapot) páratlan alkotását fotóztam a BME E. épületében, ahol "háttérként" feltűnik ez az alkotás. Még a szignót is lefotóztam akkor, de mégis hagytam elúszni a találatot.

A fényképezési engedélyem lejárt, újat kellett kérni, de persze az is meglett. Egy naposnak tűnő délelőttön indultam el fotózni, de sajnos ez az óriási falnak majdnem mindegy, magas, ő maga csinálja az árnyékot. Nagyszerű volt viszontlátni a gladiátoraimat és együtt szemlélni a két alkotást.

Tulajdonképpen meg lehet érteni a művészt. A feladat az volt, hogy egy modern, egyöntetűen szürke, több emeletes egyetemi épület körbezárt, de az időjárásnak mégis kitett, fedetlen udvarának falára készítsen egy kompozíciót... alkalmazkodni kellett.
Művészetének fő eleméből mégsem engedett, az alkotás nonfiguratív. Óriás méretei mellett a jobb szélen látható alak felfelé ívelő vonalai lendületet adnak az alkotásnak és megmozgatják a fantáziát.

Az életmű egy darabja borítja az óriás falat, a Somogyi-alkotás később készült el.

---