A Sziklatemplom egyik kis kápolnáját azok emlékére hozták létre, akik a II. világháború idején ebben a templomban kerestek búvóhelyet amíg a háború véget ér, hogy visszatérhessenek otthonukba.
A kis kápolna fenntartásával a Pálos Rend más, történelmi távlatú kapcsolatokról is megemlékezik, amit a honlapjukon olvasható leírás rögzít. Emléktáblák és más relikviák erősítik a szándékot.

Itt kapott helyet a lengyel származású Szent Maximilian Kolbe arcképe és a tettét megörökítő táblácska. Az elhelyezés hagyományosnak nem mondható: egy imazsámolyra rögzített, üveggel zárt arckép és a tábla, amit szimbolikus jelentésű rács övez. Körülötte már lehunyt szempárok jelképezik az itt elpusztult tömeget. Így idézi meg a művész a tettéért szentté avatott minorita szerzetest.

Auschwitz, 1941., július vége:
A blokkból, ahová került, megszökött egy fogoly. Megtorlásul a tábor-parancsnok a blokkból tíz foglyot éhhalálra ítélt. Egyikük családos ember, több gyermekes családapa volt. A páter magára vállalta a családapa helyett az éhhalált. Rajta kívül valamennyi rab meghalt az éhezés következtében. Kolbe 1941. augusztus 14.-én fenol-injekciót kapott, majd testét elégették.
A családapa, a kivétel, aki túlélte a háborút, 1971-ben részt vett megmentője boldoggá avatási ünnepségén.

---