Ez a síremlék, már nem létezik.
Mint tudjuk, a Kerepesi temető közel fekszik a Keleti pályaudvarhoz, amit folyamatosan bombáztak az utánpótlási vonalakat megsemmisítendő. Nem ritkán pottyant ide is a technika ezen ocsmány vívmányából, elpusztítva sok síremléket.
Vagy a háború utáni temető átrendezéseknek eshetett áldozatául, bár ez kevéssé valószínű. Kerítés előtt állt. Az orosz katonai parcella a temető legrégebbi része. 1920 körül készült, itt nem nagyon állhatott. A munkásmozgalmi panteonnak pedig alig van kerítéssel érintkező része.
A síremlék felirata szerint Jellinek Lajos családi sírboltja. Ő jelentős pénzember volt, kereskedelmi bankok, és leginkább mezőgazdasági termékekkel üzletelő kereskedőházak igazgatóságaiban találtam meg a nevét.
A sírboltba az anyai nagyszülőket, és Jellinekék két tragikusan fiatalon meghalt gyermekét temették. Erről szól a sírszobor. Fájdalmasan néz össze a nőstény és hím oroszlán, hiszen az árnyékukban ott fekszik elgyötört, elmúlni készülő gyermekük. (Lángelméjű művész fiunk, élt 16 évet) De erősek, tartják magukat. Itt valami szörnyű veszteség készül, de az összetartó erő, a család megmarad. Fájdalmas, de vigasz. Ezt meséli a szobor.
Úgy tűnik, hiába. A szülők mégsem ide temetkeztek, hanem a Kozma utcába, pedig 1939-ben ennek nem lett volna semmi akadálya.
Olykor mesélnek a sírszobrok, s nem leszünk a történettől vidámabbak.

---