Toszkán partokra néz a tiszta időben Elba szigetét és a távoli Gran Paradiso csúcsát sejtető csodálatos panorámájú campocecinai szoborpark.
Campocecina (másként Campo Cecina) hegyvidéki kirándulóhely az Apuai-Alpok északi láncának egyik csúcsán, a híres Carrara környéki márvány kőbányák fölött. Tengerszint feletti magassága 1300 m. Carrarából a 446-s országúton közelíthető meg, de elérhető a CAI (Olasz Hegymászó Club) gyalogösvényein is.
Itt ér véget a németek által 1944-ben megkezdett és teljes (320 km) hosszában csak a háború után kiépített Linea Gotica, később Linea Verde néven ismert védővonal útja, mely Massa-Carraratól Riminiig szelte volna ketté az olasz félszigetet, hogy megakadályozza a szövetséges csapatok Pó-síkság felé tartó előrenyomulását. Az út ma Acquaspartáig vezet, ahol a szoborpark áll.
A környék, mint egész Apuania is, az antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom fészke volt, mely ellenőrzés alatt tartotta a hágókat és segítette a menekülők átjutását a szabad Olaszország területére.

A "Shoahtól a béke kulturájáig - a jelen emlékezete" címet viselő szoborpark a II. világháború és a zsidó népirtás áldozatainak állít emléket.
Az emlékparkban a 2001-es carrarai, holokauszt és béke témában tartott XIV. Nemzetközi Szobrász Szimpózium szobrai állnak.
A szobrok mindegyikét a hatalmas helyi márványlelőhely anyagából faragták, kövük abból a bányából származik, melyből Michelangelo is válogatott.
Mind a 18 alkotás jelöletlen.
A szimpózium szobrászainak nevét egy márványtábla jelzi:
Aron Ben Arieh, Renato Bonetti, Arghira A. Calinescu, Carla Crosio, Viorel Enache, Andrea Giorgieri, Israel Hadany, Sun Hjoung Lee, Saliman Mansour, Olli Mantere, Nuria Tantina Martin, Yovany Adonay Navarro, Baldizsar Szmerecsány [sic!], Daniel Toso, Simone Zanaglia.
A címek az ^{[1] [2]} forrásból származnak.

Az őrizetlen park elhagyatott képet mutat, az idő és a vandálok kéznyomát viseli: magas fű, megrongált vagy megrongálódott szobrok várják a látogatókat.

---