„Sohasem porladok el /versek oltárába szöktem”- ez áll a fiatalon, betegség következtében elhunyt Pinczési Judit (1947-1982) költőnő síremlékén, melyen Pátzay Pál „Égbenéző” című alkotása áll.

Pinczési Judit költői pályájának hamar végeszakadt, mindössze hat évig tartott. Édesanyja, Csizmadia Éva lánya halálát követően ragadott tollat, és első könyvében (A tiszavirág dala) lánya életét mutatta be.

Az alkotás Pátzay Pál műve, melynek másik példánya a Fiumei úti temető bejáratánál áll. Feltételezhető, hogy ez az alkotás a kettő közül a másolat, hiszen az alkotó 1979-ben, a költőnő pedig őt követően, 1982-ben hunyt el. Egyik alkotás tényleges felállítási idejét sem sikerült kideríteni.

A sírvers Pinczési Judit „Nem porladok” című versének utolsó két sora.

Nem porladok

Amikor a szerelem tűzfalához érek
egyetlen mosolyod semmivé
gyöngíthet engem
és feltálalt szívem
kitör a tenyeremből
csapkod a fejem fölül
És legyőzött madárfajta vagyok
aki szívedhez való
tartozását kérte
de szögekkel rögzítették
Kertedben nyársakon állok
nevem: Madárijesztő Manó
dobálják testem kalapomon bogáncs
de maradok a szemed miatt
álmomban mondom
a neved: Szerelmem!
gyere mert időm lejár
a tűz miatt
Szerelmem kinéz
kezében mozsár
oda hív engem
hogy megtörje minden könnyem
Szerelmem erős
tömjént pipázik
magas mint a templom
Sohasem porladok el
versek oltárába szöktem

---