Tavaly már kerestem. Akkor csak a címét, alkotóját tudtam, ami kevés nyomnak bizonyult. Valahol Keszthelyen...
Idén infót találtam, 'biztos'-ra mentem. Nem más, mint a Lektorátus összeállítása, ahol 'friss', 2011. évi fényképekkel illusztrálva volt látható, 'Keszthely, Kossuth Lajos utca és a temető melletti tér' címen. Jól azonosítható cím, megbízható forrás.
Nem volt ott. Nehezen küzdöttem magam előre, de szerencsém volt. A Balatoni Múzeumban dolgozó történész hölgy válaszolt a kérdésemre. Elmondta, az alkotás már rég nincs a megjelölt helyen, pontosabban ő úgy tudta, hogy a Fő téren állt, helyére az '56-os emlékmű http://www.kozterkep.hu/~/6079/_a_feher_ember_szobrat_idezo_emlekmu_keszthely_orr_lajos_2006.html?l&nr=1 került. Tehát 2006 óta már biztosan nincs ott, áthelyezték 'Zámor'-ra, Gyenesdiás szomszédságába (ld. a megadott címet). Elindultam, megkerestem.

Egy torzó. Vagy pontosabban egy fél emberalak, fájdalomtól kitekeredett tartással, térdre rogyva. Eszembe jutott a kérdés: ki az áldozat? Aki a háborúban életét vesztette, vagy aki maradt, aki emlékezik, akinek öröksége a veszteség (aki nem akar szembesülni a borzalommal, inkább a külterületre száműzi)?
Később rájöttem, az alapgondolat nem biztos, hogy eredeti, sagi már feltette a kérdést egyszer egy emlékmű kapcsán http://www.kozterkep.hu/~/14940/_a_ii_vilaghaboru_aldozatainak_emlekere_bak_fischer_gyorgy_1991.html?l&nr=1 És ez annál is meglepőbb, mert így, utólag látom, hogy az a mű is Fischer György alkotása!

Egy torzó. Emlékmű: kifejező, sokatmondó, elrettentő, megrázó... bármilyen fájdalmas is.