Marosvásárhely Főterének nyugati oldalán épült fel a XVIII. század második felében a ferences szerzetesek temploma és zárt térrendezésű, belső udvaros kolostora. A városban Szent Ferenc szerzetesei már a XIV-ik században megjelentek. Ekkor kezdtek neki a későbbi református Vártemplom építésének, amit csak 1490-ben tudtak befejezni teljesen. Terjeszkedésüknek gátat szabott a reformáció eszméjének terjedése Erdélyben. A székely városba csak a 18. században, 1740. július 2-án a Habsburg Birodalom protestáns ellenes intézkedései után jöttek vissza.
Templom hiányában építkezni kezdtek az első páter, Bocskor János házfőnök vezetésével. A kolostortemplom építkezése a főtér nyugati oldalán vásárolt telken folyt. Az 1745-ben kezdődött munkálatok 1777-re fejeződtek be, viszont a templom tornya csak 1802-ben épült fel. A torony, főtér felőli, keleti szoborfülkéjében helyezték el Nepomuki Szent János lelkiekben elfogult gesztusokkal ábrázolt egész alakos szobrát. A XIV.ik században élt vértanú plébános kultusza az 1729-ben megtörtént szenté avatása után vett lendületet, és mint a kor egyik kedvelt szentjének, a gyónási titok megörzéséért vértanúságot vállaló egyházi előljáró kultuszát a ferences rend is felkarolta, ápolta.
1968-ban a kommunista hatalom a vásárhelyi ferences templom és kolostor lebontásáról hozott döntést, hogy ezek helyén egy új teret hozzon létre a megépülő új színházépület elé. A bontás 1971-ben történt meg, és a műemlékegyüttesből csak a barokkos felépítésű tornyot hagyták meg.